Miért nem indul be a szülés?
Kezdek egy kicsit elkeseredni. Az első gyerkőcünk állami kórházban született, 41+1-en indították. Egyik nap még semmi extra nem volt, elutasítottam az indítást, másnap azt mondták kevés a magzatvíz, nem húzhatjuk tovább, de sosem derül már ki, hogy a protokoll miatt volt-e, vagy tényleg kellett... A bizalmam elég sok ponton megreccsent ott sajnos, nagyon rossz élmény volt az egész, nehezen dolgoztam fel.
Most magánba megyünk, ma vagyok 41+1, péntek reggelre írtak ki indításra, de már ma is mondták, hogy nagyon határeset a magzatvíz, még hazaengednek, de ha rosszabbodik szerdára, megindítják. Mindig más orvos vizsgál, ráadásul egy híresen természetesség párti doki volt ma bent, így most azt érzem, hogy nincs okom nem bízni benne és egyértelműen a babánk egészsége az első nyilván. Keményedések vannak, de semmi egyéb jel.
Nagyon szerettem volna, ha most megélhetek egy magától induló szülést és annyira örültem, hogy itt picit rugalmasabbak voltak a "határidővel"... Teljesen nyugodt voltam, de mostmár kezdem elveszíteni a reményt, pedig a mai napig abszolút nem is stresszeltem ezen.
Miért lehet az, hogy valakinek abszolút tudja a szervezete a dolgát, más meg másodszorra is belefut az indításba? :( Ma már a szülésznőnknek is hisztiztem egy kört, próbált egy kis lelket önteni belém, hogy higgyem el, itt igyekeznek sokkal "lágyábban" indítani, mint amilyen az állami élményem volt, megcsináljuk, minden oké lesz, és össze is szedem magam nyilván, de most egy kicsit "megreccsentem".
Mással is volt ilyen? Ti hogy éltétek meg?
Annyira irigylem azokat, akik fájásokkal besétálnak és néhány óra múlva kezükben a babájuk, nem kell szerencsétlenkedniük ott ballonnal fél éjszaka, meg tövig rágni a körmüket a reggeli oxi bekötésig...
(Praktikán már mindenen túl vagyunk, ne is írjatok ilyesmit.)
válasza:Nekem az elsőt 41+0-ra indították, a másodiknál már más orvoshoz jártam gondozásra, ő nem sürgette a dolgot. 41+2-re indult magától semmi előjellel. Másnapra beszéltük meg a dokival, hogy akkor megvizsgál újból és kitűzzük a napot, de szerencsém volt.
Megértelek, én is nagyon vártam, hogy legalább ő magától induljon, ha már az első születésébe belenyúltak és császár is lett. Ki is próbáltam szinte minden praktikát, de semmi.
Anyósom mondta, hogy a férjem is ráhúzott, az öcsémmel mi is a kiírt nap előtt és után születtünk 1-1 nappal… szerintem a mi szervezetünk is tudja mikor van itt az idő, csak az orvosok nem akarnak kockáztatni, amit megértek, inkább ne legyen természetes szülés, csak ne legyen baja a babáknak.
válasza:Na, ha valaki, én aztán megértelek. Engem is indítottak, nem túlhordás, más miatt. Szerintük 40+2-nél, szerintem 39+5-nél, aznap, amikorra egyébként megbeszéltük a gyerekkel, hogy szülünk, de semmi jele nem volt. A hasam az egekben, tök zárt voltam, magzatvíz normál, minden normál. Bementem, hogy feltegyék a rohadt ballont, de még az előtt egyszer csak elkezdett ömleni a magzatvízem🤦🏽♀️ Persze azért feltették, mert még mindig tök zárt voltam.
A ballon már a legkisebb gondom volt, mert rettenetes fájdalmaim lettek. Nem kaphattam semmit, mert a ballon 2 ujjnyinál leesik, nekem meg nem esett le. Mit akarok a kamu fájásaimmal? A reggeli műszaknak azért eszébe jutott, hogy megvizsgáljon. Akkor derült ki, hogy bár a ballon nem esett le, 7centire nyitva vagyok 🤦🏽♀️ Szerencsére nem akartam epidurált, mert közölték, hogy azt már nem kaphatok. A vége pedig egy császár lett 20 óra vajúdás után ☹️
Hogy éltem meg? Nagyon rosszul. Én is arról álmodoztam, hogy szépen magától beindul és megszülöm hüvelyivel. Egy tök átlagos, normál szülés. Na, ebből semmi nem lett.
Nálunk, amúgy is alig van ilyen. Szinte mindenkit indítanak vagy program császár, különböző okokra hivatkozva.
Egyedül az vigasztal, hogy mégis csak beindult valami. Egyébként is aznap szültem volna, mert elfolyt magzatvízzel nem hagytak volna napokig. Az meg szomorú, hogy császár, nagyon nem akartam, de így egészséges a kisfiam. Nem érte volna meg kockáztatni, mert nem tudtam volna megszülni komplikáció nélkül ☹️ Ez persze kudarc. Meg az is, hogy "miattam" nem volt aranyóránk, annyira remegtem a császár után. De visszacsinálni nem tudom, el kell fogadni. Csak megbocsájtja, ha rendesen viselkedem a továbbiakban😂
válasza:Nálam a finoman indításból 3 nap vajúdás, majd császár lett. 41+3-nál indítottak. Ez volt a kórházi protokoll, meg már én is meg akartam szülni.
A második szülés megindult magától, pont a kiírt dátumon, de 24 óra vajúdás után abbamaradt a folyamat. A kétperces fájások abbamaradtak. Császár lett az is.
Az elsőnél a harmadik napon azt ordítottam a dokinak, hogy felőlem meg is ölhet, csak ennek az értelmetlen pokoli fájdalomnak legyen vége. (Akkor már 1 egész napja nem haladtunk semerre, és 8 órája ment az oxitocin. Rettenetesen fájt, de a tágulás nem haladt). Megváltás volt, amikor elérzéstelenítettek.
A másodikkal minden idegszálammal kapaszkodtam az életembe. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy ússzuk meg élve ezt az egészet.
válasza:3 gyermekem van,mindhárom indítással született.
Én nem éltem ezt meg rosszul,csak az számított,hogy jól legyenek a gyermekeim :)
Egyébként gyors szülések voltak. A legkisebb gyermekemmel pl burkot repesztettek és 2 órán belül meg is született a kislányom.♥️
Tervezünk negyediket és ha indítás lesz,azt sem fogom rosszul megélni.
🤷🏼♀️
válasza:Szia! Egy gyerekem van, 40+1nél indítottak, ráadásul császár is lett, mégsem éltem meg ennyire borzasztóan, mint te. Le leszek pontozva, de miért nem bízol meg az orvosokban? Nem az a lényeg, hogy egészségesek legyetek mind a ketten? Jobb lenne, ha "kihisztiznéd", hogy várjanak, de valami komplikáció lenne? Nem attól függ az anyaságod, hogy természetesen, indítással vagy akár császárral szülsz. Fogadd meg az orvosod tanácsát.
Kívánom, hogy beinduljon magától, de ha nem fog, akkor se reccsenj meg.
válasza:Próbálom finoman megfogalmazni, hogy ne legyek bántó,mert apás szülés helyett nekem is császár lett a vége.
De.
Ismerős nő (nőgyógyász a férje) is így állt hozzá. Hogy ő csak természetesen szül,de persze ne fájjon semmi,bla bla bla. Meg szeretné élni a szülést és egyebek.
A férje miatt telenyomták mindenféle gyógyszerrel, hátha sikerül természetesen.
Végül beindult,megszült. A baba súlyos sérült lett,még ülni sem tud. Ma már nagyfiú,fekszik csak.
Bízd magad az orvosokra! NEM tragédia a császár! A császár SEGÍT, hogy mindketten egészségesek maradjatok. Fogadd el azt,hogy a szülés mindkettőtök biztonságáról szól. Nem arról, hogy NEKED milyen a szülésélményed.
Nekem is nehéz volt elfogadni,mikor 11 óra békés vajúdás után, az oxi ellenére semmit se tágultam,így császár lett. Sírtam. Utána is. Sokáig rossz volt,beismerem.
De amikor ránéztem a lányomra,azt mondtam,köszönöm az orvosoknak,hogy megmentettek minket! Lehet, ebbe 100 éve mindketten belehaltunk volna.
A "miért"-et engedd el. Sose derül ki!
Nyugi,minden rendben lesz!!
Már kicsit jobb a lelkem reggel óta, köszi a válaszokat.
Én nem kívánok mindenáron természetesen szülni és a beavatkozásokat sem akarom mindenáron elkerülni, fájdalomcsillapítást sem fogok elutasítani, ha szükségét érzem. Természetesen ha azt mondják a biztonságunkat ez szolgálja, akkor alávetem magam az indításnak és a császárnak is, vagy bármilyen beavatkozásnak, csak rendben legyünk, de az ember lelke szerintem nem ilyen "reálisan" működik.
Igen is elgondolkozom, hogy miért van az, hogy valakinek megadatik egy szép, természetes élmény, másnak meg kettőből egy sem. Lehet-e ennek testi, szervi oka esetleg... Mégha többnyire nincs is reális magyarázata, az érzéseket meg kell élni.
Nekem az nem tetszik, hogyha indok nélkül, egyszerűen csak mert eljutottunk a bűvös 41-ig, már mindenki automatikusan az indítással traktál és esélyt sem akar adni. Ez volt az elsőnél és nyilván tudtak olyat mondani, ami miatt nem mondtam nemet. Most is tudnak, én meg laikusként max megkérdőjelezem, de úgyis belemegyek és elfogadom, hogy nem az "élmény" a lényeg.
Nem tudom. Lehet velem van a baj és hülye hasonlat, de ha elmegyek egy utazásra is jobban szeretek ablak mellett ülni és élvezni útközben a látványt. Másnak meg akkor is tök oké, ha végig filmet néz az úton, mert a cél a lényeg, nem a megtett út. Ez is valami ilyesmi lehet.
Még minimálisan reménykedek, de azért igyekszem felkészülni lélekben, hogy megint "filmet nézek útközben". :)
válasza:#7! Tök igazad van. Ugyanígy gondolkodtam, mint te és szétszedtek érte ezen az oldalon. Semmi mást nem akartam, mint megadni az esélyt a kisfiamnak, hogy magától induljon. Mintha ez valami bűn lenne, miközben ez lenne a természetes.
Nem tudom, mikor sikerült belebeszélni a nőkbe, hogy a születés körülményei lényegtelenek, örüljenek, ha nem fáj és kiszámítható, kb.mintha a manikűrösödhöz kéne időpontot kérned. Mintha teljesen lényegtelen lenne, hogy a gyereked készen áll-e az élete első legfontosabb útjára. Hogy lenne már ez mindegy? Igen, a legfontosabb, hogy épségben, egészségesen megszülessen, de amíg nem akadály ebben a természetesség, addig nem az az érdeke, hogy megfosszák tőle.
Drukkolok neked, hogy mégis induljon el, de ha nem, azt is sikerüljön jó szívvel elfogadnod.
#2
válasza:Indítás után minden ugyanolyan,mintha elindult volna magától,semmivel nem másabb.
Én úgy fogtam fel,hogy a gyerekeimnek ennyire jó bent,hogy ki se akarnak jönni🤣♥️
Nekem is burokrepeszetéssel kezdtek,és utána ugyanolyan fájások jöttek,mint amikor otthon ment el a vizem az elsővel magától.
Én sem éltem meg rosszul egyáltalán.
Igen,közhely... De valóban a baba egészsége (és persze a mama) a legfontosabb.
Ez ugyanaz hogy sokan a császárra is azt mondják,hogy az nem szülés🤦🏼♀️
Mintha kívánságműsor lenne.
Ez azért nem teljesen igaz. Szakmabeliek is vallják, hogy más, amikor az embernél magától indul be az oxitocin terhelés és szépen épülnek egymásra a fájások, a természetes fájdalomcsillapítás is beindul, míg a mesterséges meglökés hirtelen, a semmiből generál brutális 2-3 perces fájásokat fél órán belül, amire a legtöbb női szervezet nem tud a kellő lazasággal reagálni, ezért borítékolható, hogy kell mellé valamilyen fájdalomcsillapítás, vagy egyéb beavatkozások sora és nagy az esély a végén a császárra.
Na ezt az érzést már ismerem. Jó lenne megismerni azt is, amikor szépen dolgozik a szervezetem és felépíti a fájásokat. Persze ha beindul természetesen sem 100%, hogy nem kell rásegíteni ezzel-azzal, engem inkább ez nyugtat. Akkor sem tudhatom mi lenne a végkimenetel, tehát gyakorlatilag "mindegy". Megpróbálom jó szívvel elfogadni/befogadni azt, ami jön. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!