Van itt olyan aki fél a szüléstől és ezért nem vállal gyereket? Test megváltozása, fájdalom stb.

Rettegek tőle iszonyúan. Viszont ezek ellenére vállaltam gyereket. Bízom benne hogy legalább komplikáció mentes lesz a dolog és csak az átlagos fájdalmat kell elviselnem. Nem nagyon merek rágondolni mert elkezd nyilallni a gyomrom.

Egyébként azt írják minden szülés más, van aki haldokolt annyi fájdalma volt, más viszont azt mondta hogy volt már rosszabb görcsös hasmenése... Reménykedek az utóbbiban. :)

Véleményem szerint sok nő fél a szüléstől, de attól még válalnak gyereket. Én is ilyen vagyok. Rettegek. Az első császáros volt majdnem 5 éve(faros). Iszonyatosan fájt az a pár nap műtét után, otthon is 3 napig belázasodtam éjszakánként.

Másodikkal holnap töltöm a 39. hetet és pár napja már fájdalmaim vannak, konkrétan szétmegy a medencém, görcsölgetek. Sima szülésre készülünk.

Mondjuk rendszeres veseköves vagyok, terhesség alatt is volt 3 nagyon erős fájdalommal. Valamennyire eszett vagyok fájdalom terén. Gondolom a szülés még brutálabb.

Ha valaki emiatt nem vallal gyereket, o nem is igazan szeretett volna.

Ami amugy nem baj persze, inkabb ne legyen, minthogy mar a gyereket banja meg.

De ha valaki tenyleg gyermekre vagyik, hiaba fel a valtozasoktol es a szulestol, gyereket fog vallalni.

Féltem tőle, még a gondolat is taszított egy hüvelyi szüléstől (családi rémsztorik, rossz tapasztalatok, traumák miatt).

De gyereket akartam.

Így 2 programcsászárral születtek meg a gyerekek magánklinikán, ahol ez kérhető.

Nekem így volt tökéletes. Nincsenek szövődményeim. Mind a két műtét után gyorsan felépültem.

Csak azért írom, mert ez is egy opció. Jó tudni róla.

Amúgy se vállalnék, mert nem akarok. Ez nem az elsődleges okom, de nem bánom, hogy nem kell ezt átélnem. Nekem a menstruációm is katasztrofális, ráadásul tiszta striás a lábam, pedig sose voltam elhízva, csak a hirtelen növekedéstől lett olyan tinikoromban. Nagyon rossz minőségű a bőröm, engem tuti tönkretenni a terhesség és most nem az esztétikumra gondolok.

Nyilván ha lenne bennem vágy a gyerekre, akkor ezt is vállalnám, de 0% vágyam van az anyaságra. Szerintem a testem már eleve jelzett, hogy nekem nem feladatom szaporodni, van elég genetikai hibám, amit nem lenne jó tovább adni.

Én világ életemben vékony voltam, nagyon féltem hogy majd elhizok, és a szüléstől egyenesen rettegtem hogy majd nem bírom ki.

Babát visszont nagyon szerettem volna, felszaladtak kilók de nem látszott a nagy pocakon kívül semmi, és 4-5 hónappal szülés után úgy néztem ki mint előtte.

A félelem miatt próbáltam császárt kérni/intézni úgy tűnt sikerült... egészen a 36-37 hétig... mikor mégis csak az volt hogy hüvelyi szülés lesz....de a császáros műtőben kötöttem ki, sajnos komplikáció lépett fel műtét közben a babával minden rendben volt,velem már nem annyira így nekem nagyon rossz lett a szülés élményem és az első 1-2 hét is,de végül rendbe jöttem.

Ha valaki valóban szeretne/vágyik a babára akkor ezek nem fognak számítani,az lesz a legfontosabb hogy ő jól legyen.