Elképzelhető, hogy családtag elvesztése miatt ennyire megváltozzon valaki?

Tavaly márciusban halt meg apukám. Nem volt szoros szülő-gyerek viszony köztünk (külön élt tőlünk már pár éve), azonban a halála nagyon megviselt. Magam is meglepődtem, hogy ennyire fáj.

A halála után pár hónappal elköltöztem otthonról egyedül albérletbe.(Még a mosógépet se tudtam előtte elindítani,mert anyukám mosott, főzött rám.) Úgy éreztem menekülnöm kell,nem találtam a helyem. Honnan jött a bátorság, hogy úgy menjek el otthonról, hogy konkrétan előtte ki volt nyalva a fenekem?... Nem tudom a mai napig. Fél év után visszaköltöztem anyukámhoz mert nem tudtam egyedül fenntartani az albérletet. Sokszor érzem azt, hogy nem találom a helyem a világban, pedig elégedett voltam az életemmel. A munkahelyemen szerettem dolgozni, de az utóbbi időben már ott is kívülállónak éreztem magam. Ideges voltam ha menni kellett, a magánéletemre is kihatással volt már az idegesség. Felmondtam és most egy másik helyen próbálkozom.

Fogalmam sincs mi van velem. Annyira szélsőséges és drasztikus lépéseket teszek amióta meghalt. Elégedett voltam az életemmel és mindent eldobok magamtól mégis. Nagyon hiányzik, pedig már lassan 1 éve, hogy elment.

Szerintetek köze van a halálának ehhez, vagy véletlen egybeesés, hogy széthullik a szépen alakult életem? Nagyon köszönöm előre ha elolvastad és válaszolsz!

22l