A kézzel tágítást (vagy más fájdalmas tágítást) el lehet utasítani szülésnél?

Amelyik orvos olyan tahó hentes, hogy kèzzel tàgìt, ami kifejezetten kàros ès szülèszeti erőszak, az sajnos nem fogja a jogaidat figyelembe venni.

Elvileg van jogod, gyakorlatilag van amelyik tesz rà. Egy rossz szülès felèr egy nemi erőszakkal.

Az első császár medencevégű fekvés miatt lett, de a másodikat természetesen szerettem volna, így indultunk neki a dolognak nagy egyetértésben az orvossal és szülésznővel. Aztán a szülészeti erőszak minden formáját átéltem kb mégis csak, a vajúdj 14 órát egyedül, a férjed jöjjön vissza reggel, a tágítás, a kössünk oxit mégis csak hiába nem akarod, a brutális 2 perces fájások aztán órákon át, a nem kelhetsz fel, ülni se kéne, minden is, meg a végig hányás, bár az én voltam...

Ez akart lenni a "gyógyító" természetes szülésem. Egy horror lett. Úgy befeszültem, hogy meg is akadt a folyamat miután bekötötték azt a szart, mert tudtam, hogy ez lesz belőle és én nem így akartam szülni. Még pár óra után szóltam, hogy ezt a gyereket belőlem meg se próbálják kikönyökölni, el se fogunk jutni addig, menjünk inkább a műtőbe, hogy ezek után újraélhessem a császár árnyoldalait is inkább csak legyen vége. Ezekből semmit, de semmit nem utasíthattam vissza.

#14 Te nem a szülészeti erőszakot tapasztalta meg, hanem azt hogy milyen egy természetes szülés előtt a vajúdás... Volt valami csilli-villielképzelés a fejedben és arcul csapott a valóság, amit könnyebb rákenni a személyzetre, mint elfogadni hogy a szülés nem egy wellness-hétvége ah a szimpi-szupi élményt szerezni meg "gyógyulni" megy az ember.

(Ha 14 órát vajúdtál a kórházban vagy túl korán mentél be vagy tényleg megakadt a folyamat és indokolt volt minden beavatkozás amit megtettek azért, hogy természetesen szülhess. Van ahol a vbac-t sem engedik, vbac-vel oxitocint se engednek, ehhez képest nálad tényleg mindent megtettek, csak értékelni nem tudtad.)

Édesanyád, kedves 15-ös. Elfolyt magzatvízzel mentem be. És de, bszki, a szülés az nem ilyen olyan helyeken, ahol emberként kezelnek. Nem csillivilli elképzelés volt a fejemben, hanem a beavatkozásmentesség. Lassan, de haladt a folyamat egészen addig, amíg be nem kötötték az oxit, és ott megállt. Akkorra jöhetett a férjem is csak. Nyugodj már meg és lazulj már el te egyedül, aztán a generált 2 percesekkel, hogy de jó, van itt minden! Onnantól indult ez a dúvadkodás. Vbacnál örültem is, hogy nem lehet oxit kötni, aztán tessék. De, értékelem, hogy siettetni akartak, így elvették az utolsó lehetőségemet is a természetes szülésre. Meg is köszönöm, tényleg!

Hidd el, hogy azóta több szakemberrel is beszéltem erről és nem, nem normális dolog volt ez így. Rossz helyre tettem a bizalmamat, ez történt.

Én is beavatkozás mentes szülést szerettem volna, aztán indított lett. Ez már önmagában borítékolja, hogy a háborítatlanság off.

Itt is leírtam már sokszor, de leírom megint. Bármit el lehet utasítani, de úgy is tudnak indokot mondani, hogy ezt miért kell és ott, abban a helyzetben nem fogod felcsapni a szakirodalmat, hogy erre valóban szükség van-e.

Kézzel tágításnál nem is szólnak előre, én is utólag raktam össze, hogy amikor "fájás közben vizsgáltak", az nem szimpla vizsgálat volt. A harmadik után azt hittem lerúgom a nőt az ágyról, amikor negyedszerre bejött, közöltem, hogy ő ugyan nem nyúlkál sehova. Erre ő azt közölte, hogy a mi célunkat szolgálja a fájás alatti "VIZSGÁLAT", mert előrehaladott fázisban vagyunk, de a méhszáj nem akar elvékonyodni egy részen, szanaszét fog szakadni, ha jönnek a tolófájások. Oké. Most erre mit mondasz?