Nők ha eldönthetnétek szülés vagy császár?

Két császárom volt. Mind a kettő sürgősségi. Az első nagyon jó élmény volt, a második annyira nem.

De amúgy ha lenne harmadik és választhatnék hogy meg tudom szülni természetesen vagy császár legyen. Akkor a császárt választanám.

De ezt te konkrét esetedben bekövetkezett komplikációk miatt mondod

Az megvan, hogy ez a kérdés??? Az ember nem hagyja figyelmen kívül egy választási lehetőségnél a tapasztalatait...

Császárt választottam (magánkórház). Hüvelyi úton csak úgy szülnèk, ha garantálja a kórház, hogy minden a WHO előírásoknak és evidence based ajánláspknak megfelelő lesz. Nincs ilyen kórház az országban, nincs irányelv, sok az úgy szoktuk..

Köszi engem ne henteskedjen össze senki azért mert 30 éve így csinálja..

Én természetes úton szültem, annak is drukkoltam, mert császánál féltem a hosszú felépüléstől, hogy hogy fogom tudni ellátni a babát. Meg ugye azt gondolja az ember, hogy a természetes szülés csak közben fáj a császár meg sokáig.

Na ehhez képest természetes szülés után vérszegény lettem. Míg egy császárost 6 óra után felállítanak és megy WC-re engem katéterezni kellett mert ha felálltam rögtön ájultam. 20 órával a szülés után tudtam először kísérettel WC-re menni, 30 órával szülés után tudtam először kísérettel zuhanyozni, 2 adag vért kaptam hogy ki tudjanak engedni a kórházból.

A baba az első 20 órában nem volt velem, mert nem tudtam ellátni. Még a baba fotózta is a csecsemő nővér jött be átöltöztetni, mert ülni a gátmetszés miatt nem tudtam állni meg azért mert elájultam volna.

Vasat kellett szednem ezután nagy dózisban. A magydózisú vastól szorulásom lett, 2 hétig csak kúppal tudtam kakilni, aranyerem is lett. A gyerekorvoshoz a férjem vitte el a babát, mert én még egy héttel szülés után sem tudtam a lakásból kimozdukni, konkrétan annyit tudtam állni egyhuzamban hogy letudjak zuhanyozni, bugyiban le kellett feküdnöm, mert ha még fel is próbáltam volna öltözni zuhanyzás után akkor elájultam volna. A férjem látta el a babát 3 hétig, én csak szoptattam. Már amennyire tudtam szoptatni, mivel a vérszegénység miatt a tejem se lövellt be, 4 naposan el kellett kezdeni a tápszeres pótlást mert már 600 grammot veszített a súlyából.

A gátsebem annyira fájt hogy 2 hétig egyáltalán nem tudtam ülni, ez azt jelenti hogy az ágyamban ettem az ebédet is, mert nem tudtam asztalhoz ülni. Ahhoz hogy szaporodjon a tejem különböző pózok an kellett volna szoptatni, de mivel nem tudtam ülni csak fekve tudtam. 2 hét után annyival lett jobb hogy már egy óriás párnára ülve az asztalhoz egy ebéd idejére le tudtam ülni, de 6 hétig keményen fájt.

És akkor még magáról a szülés fájdalmáról nem beszéltem. Szülés előtti 3 éjszaka már nem tudtam aludni a fájásoktól, 15-20 percenként jöttek és fekve nagyon fájtak. A kanapén üldögélve próbáltam aludni amennyit tudtam.

8 óra volt az elviselhetetlen fájdalom. Nem fogtam fel egyáltalán a külvilágot csak üvöltöttem. Szerintem az járna kB ilyen fájdalommal ha a császárt érzéstelenítés nélkül csinálnák és elevenen vágnák fel az embert.

Szóval ezek után én inkább kipróbálnám a császárt ha lesz második. Bár ezek után nem igazán szeretnék másodikat hiába terveztünk eredetileg 2 gyereket.

Nem hiszem el hogy ennél jobban fájna a császár és ennél tovább tartana a felépülés. (Anyukámnak császár ha volt és ő is azt mondta hogy ő nem volt ilyen sokáig rosszul mint én, jobban tudott mozogni) Az egyetlen dolog amiben még mindig a császár a rizikósabb az a hosszútávú szövődmények (pl sérv, hegendometriózis...).

Nekem sürgősségi császárom volt. Így csak némi vajúdásban volt részem, de kimaradt a "szülés" élmény. Emiatt maradt is bennem hiányérzet, hogy ezt nem tapasztalhattam meg. Ezért én nem is hívom szülésnek, csak a babám születésének. Műtét volt.

Fájdalmas volt az egész már a műtéti előkészítéstől kezdve, a műtét utáni 3. napig. Az első két nap azt hittem, nem fogom túlélni. Varratszedés után lett jobb.

Így sokáig hallani sem akartam újabb terhességről, de mostmár bevállalnám mégegyszer. Valószínűleg azt is császárral, mert bár borzalmas volt, de legalább már tudom mire számítsak legközelebb. És ki tudja, lehet a sima szülést még rosszabbul viselném.