Mi a véleményetek erről?

Nekem nagyon vicces, hogy a szülés előtt valami indokolatlan okból kifolyólag azt hittem, hogy nagyon jól fog menni nekem a szülés. 😂 pedig én az a típus vagyok aki már az előtt beveszi a fájdalom csillapítót a mensi napján mielőtt el kezdene fájni. Szóval nem tudom honnan vettem ezt, hogy én majd csendesen, sóhajtozva megszülök.. kegyetlen volt. Hála istennek, hogy már nem emlékszem rá, de többször kértem én is hogy császározzanak meg, sőt, az epidurálisért kiküldtem a férjem, hogy azonnal hozzon egy orvost, mert meg fogok halni. Volt ott minden, sírás sikítás, amit csak el lehet képzelni, és az az érzés, hogy egyszerre éreztem halál félelmet, közben a testem akaratom ellenére cselekedett, és olyan volt mintha szét akarna törni éppen a medencém meg a szeméremcsontom. Ja és a vége a legbrutálisabb, amikor a gyerek feje félig kint van és akkor marad abba a fájás és a hüvelyben ott a gyerek feje. Pfú baszki... az a baj hogy mégis emlékszem. Nagyon extrém volt. Ez amúgy esküszöm egy olyan élmény, amit nem lehet elmondani, semmi nem tudja szimulálni, csak az tudja aki átélte, de akkor se adja át, mert mondom én azt hittem hogy simaliba lesz az egész..

Amúgy én pl nagyon szeretek nő lenni, de nagyon igazságtalannak érzem, hogy le vannak nézve a nők nagyon. Nem tudom miért, pedig ha megnézem milyen szerepeket viszünk, a nőknek sokkal sokkal nehezebb dolguk van, mint a férfiaknak. Nem vagyok feminista de ez így van. A sógorom pl olyan szinten hímsoviniszta, hogy hányni tudnék tőle, közben mindig azon gondolkodom hogy miért? Nem akarok több tiszteletet vagy többet mint ami megillet bármilyen embert, csak tényleg nem értem, hogy miért van ez, hogy ennyire semmibe nézik a nőket sokan.

Semmi csoda nincs benne, természetes.

Maga a terhesség nekem nem volt rossz, de nem is voltam úgy vele, hogy huuu jajj de jó. Császároztak mert azt akartam. A baba kor se volt a kedvencem...soha többet. Amúgy is egy gyereket szerettem volna mindig.

Mindenki máshogy éli meg.

Szerintem szívás nőnek lenni 🤷‍♀️ nincs egy kiegyensúlyozott hónap az életünkben, a hormonok napi szinten garantálják a hullámvasutat 😆 nehezebben építünk izomzatot, erőnlétet, több felületet kell borotválni, és őszintén szólva a menszez is undi.

A terhességem nem volt rossz, egy élménynek elment, de többet inkább nem kérem 😅 kimaxoltam amennyire lehetett, pihentem, csinos kismama ruhákban flangáltam, meg tök jó volt, hogy rengeteg hajam lett 😁 de utána kellett egy év, hogy újra tudjak teljesíteni a sportban, meg valamelyest összekaparjam az erőnlétem. A szülésem császáros volt, úgyhogy az élmény része sem volt az a mindent elsöprő fajta, tejem alig volt, így a szoptatós "csoda" is elmaradt... igazából úgy gondoskodok a gyerekünkről, ahogy az apja is. Otthon lenni mondjuk jó volt, nem volt nehéz eset a poronty.

Szóval traumás éppen nem volt a gyermekvállalásom, de nagyon aktív voltam előtte és sok idő kiesett, míg visszatértem, ez fájó pont. És persze élvezem az életem nőként, szeretek csinos lenni és nőként viselkedek a párkapcsolatomban is, de tagadhatatlan, hogy még mindig mi vagyunk rosszabb pozícióban társadalmilag, és ezek miatt egy következő életemben, ha lenne ilyen opció, inkább Y kromoszómát kérnék 😁

Én imádtam terhes lenni, semmi bajom nem volt, igaz, hogy 3 héttel hamarabb született, így a végét/nehezét kihagytam :)

A szülést is simán kibírtam, pedig rossz volt azért persze, de bármikor újrakezdeném.

Én örülök emiatt IS, hogy nő vagyok :)

Arról nem is beszélve, hogy apuka ugyan megpattant, mikor terhes voltam, mégis vállaltam egyedül a babát. Egy pasi mikor tudna egyedül gyereket vállani (legalábbis ilyen formában)? Ha a nő nem akarja, akkor neki sincs és kész...