Szüléskor mindenki érez nagyfokú álmosságot és fáradtságot?

Szülés után tört csak rám. Vajúdás közben teljesen éber voltam, az utolsó 1-1,5 órában meg a fájdalmon kívül semmi mást nem éreztem. Oxit kaptam az elejétől, indított szülésem volt.

Még szülés után sem tudtam aludni, annyira éber voltam. Kb. 36 óra ébrenlét után aludtam 20 percet, aztán megint 1 napig semmi.

Nekem hajnali fél egykor folyt el a magzatviz, 50 perccel előtte feküdtem le, és épp hogy fel órája aludhattam.... Napkozben kirándultunk, nem aludtam.... Ahogy bementunk a kórházba, be is indultak a fajasok, 11re lett meg a kisfiam. Nem éreztem fáradságot. Pont hogy az izgatottság adott egy adrenalinlöketet, nem voltam álmos, sem fáradt. A szülés után ilyen érdekes transzba kerültem, mintha mindent valahonnan a távolból, homalybol érzékeltem volna, a hozzám intézett szavakat, a történeseket....reszkettem, erre is emlekszem, míg varrták össze a gátsebem. Ez így kB 1 órát tartott, és szerintem a fáradság, nem alvás, kimerültség okozta. Utána csak 4-5korul tudtam elaludni, addig kurtoltem szét a világnak, hogy megszuletett a baba.

Indított szülésem volt. Előtte annyira izgultam, hogy éjjel alig aludtam. Délután kórház, este kaptam ballont, majd egész éjjel görcsöltem, így megint nem aludtam semmit. Másnap délután 3-kor kerültem a szülőszobára, burokrepesztés, oxi és estére részemről már se kép se hang. Kaptam valami nospás fájdalomcsillapító koktélt, amitől kicsit repültem. Mintha kívülről néztem volna az eseményeket, nem is velem történne. Kicsit bekábultam, de ugyannyira fájt minden. Akkor már tényleg azt hittem beledöglök és teljesen más tudatállapotba kerültem, hogy őszinte legyek, el sem jutott a tudatomig, hogy én most amúgy fáradt vagyok-e avagy sem. Az a pont nagyon megvan, amikor a szülésznő azt mondta hamarosan a finishben vagyunk. Akkor jött valami újabb energialöket fogalmam sincs honnan. A végén tudom, hogy már semmire nem tudtam reagálni, minden kizárult, csak a szülésznő "diktálását" hallottam és igyekeztem eleget tenni neki, de ezt sem fáradtságnak éltem meg. Hajnali 2-kor született meg a kislányom, vagyis kb. 72 órája nem aludtam előtte az izgalomtól, ballontól, indítástól, mégsem tudtam később sem. Annyira tele voltam adrenalinnal, hogy szülés után éreztem, hogy nagyon elfáradtam és nagyon álmos vagyok, felkelni sem tudtam órákig, de hiába hagytak magunkra reggelig, egy percet sem tudtam aludni. Dolgozta fel az elmém az eseményeket, vagy nem tudom. Viszont màr szülés előtti második naptól én mindennap sírtam. A kórházban is, többször is. Fogalmam sincs miért. Hormonok, fáradtság, meghatottság. Szerencsére az egyik szobatársam is ilyen picsogós volt, mindenki más csak nézett nagy kerek szemekkel, hogy ennek meg mi baja... :D Úgy, hogy volt sorstársam, kevésbé éreztem cikinek magam. :)