Tényleg vannak olyan nők, akik tudnának szülni, de undorodnak a terhességtől, szüléstől, és inkább örökbefogadnak egy gyereket?

#11

Akkor csodálatos, ha az ember fejben "beképzeli". Lebeg a szeme előtt az, hogy lesz egy kisbabája és erre gondol, nem a kínlódás részére.

De attól még maga a terhesség és az azzal járó fájdalom, aggódás, nehézség nem olyan magasztos, csak ha az ember a saját fejében úgy éli meg.

Az emberek nagy része nem élvezi, ha bedagad a lába, 20 perc után fáj a dereka az üléstől, folyamatosan hányingere van, ahogy leül már mehet pisilni... és akkor még ott vannak az egyéni bajok, ami nem mindenkinél jönnek elő, de sokaknál (terhességi cukor, fejfájás, inkontinencia, magas vérnyomás stb).

A szülés ugyanez, aki ezt csodaként éli meg, hogy ezt tényleg át kell élnie mindenkinek mert mennyire jó... annak ott a fejében van ez a képzet.

Ne érts félre, ez nagyon jó, bár mindenki így élné meg, sokkal könnyebb lenne mindenkinek a terhesség és a szülés.

38+ hetes terhesen nem neveztem csodálatosnak (41+1-en szültem) a babám mozgását. Iszonyat sokat fészkelődött, a hólyagomat konstans nyomta, egyéb szerveimet csak néha rúgta, fejelte, könyökölte le, de egy nap sokszor. Iszonyat fájt a keresztcsontom, alig kaptam levegőt, nem tudtam aludni és madár adagokat tudtam enni akkor is, ha nagyon éhes voltam.

Félreértés ne essék, imádom a kislányomat és érte megérte, de hiába szeretnék mégegy gyerkőcöt, akire utólag biztos ugyanezt mondanám, momentán a legmélyebb bugyraim is tiltakoznak az ellen, hogy ezt (terhesség vége, szülés, első 4-6 hónap) újra megéljem.