Akinek fontos miért fontos a természetes szülés?

Az EDA-t a lehetseges mellekhatasai miatt nem akartam. Ugy gondoltam, hogy minel beavatkozasmentesebb lesz a szules, annal jobb eselyekkel indul a kotodesem a gyerekkel. Igazam is lett, az elsot korhazban szultem, belenyultak, oxit is kaptam, meg mindenfajta beavatkozas volt, aminek aztan lett tobb rossz kovetkezmenye is. EDA-t vegul nem kertem, mert sok ido lett volna, meg bekotik, es utolag orulok neki, hogy legalabb az nem volt. Ugy voltam vele, hogy inkabb kibirok ennyit, de ne kelljen szivni a hatranyaival. Egyik baratnom amugy kapott, es neki pl. csak a bal oldalat erzestelenitette le, a masikat nem, ott mindent erzett. Szoptatasi nehezsegeket is okozhat, fejfajast, meg mar nemtudom, miket meg.

A kicsit szuleteshazban szultem, korhazba csak veszhelyzetben tettem volna be meg egyszer a labam. A kisebbikkel semmilyen beavatkozas nem volt, a fajdalom sokkal elviselhetobb volt, nem lett szules utan depressziom honapokig, mint az elsonel, volt viszont helyette az az erzes, amit sokan rozsaszin kodkent irnak le, es a mai napig tart, pedig mar 3 eves.

A nagyot is nagyon szeretem, de vele ez kimaradt, es ezt nem potolja utolag semmi.

Az EDAnal a csaszar kockazata is joval nagyobb, az pedig hosszabb ideig tud szivas lenni (keves kiveteltol eltekintve), mint a huvelyi szules.

Van amugy, akinek nagyon bejon, segit neki ellazulni, nekem szimplan nem erte meg a kockazatot.

Négyszer szültem fájdalomcsillapítás nélkül. Az elsőnél őszintén megmondom, megkérdeztem, hogy kaphatok-e, de mondták, hogy nem, mert felesleges, úgyis mindjárt meglesz. Úgy is volt. Az első fájástól számítva kereken 2 óra múlva meg is lett.

A többinél meg úgy voltam, hogy ha már egyszer, kibírtam, kibírom újra meg újra. De én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert a leghosszabb szülésem is "csak" 4 óra volt az első fájástól.

Nekem nem volt halálosan fontos, de szerettem volna természetesen, gyorsítás nélkül szülni. A fájdalomcsillapítóról nem volt konkrét elképzelésem, úgy voltam vele megpróbálom nélküle, aztán majd meglátjuk.

Végül villám szülésem volt. Itthon vajúdtam, az bazira fájt. De mivel pár órával a vajúdás megindulása előtt küldtek haza a kórházból hogy én még tuti nem szülök, nem mertem visszamenni, azt hittem csak jóslók. Nagyon kemény jóslók. Hát nem azok voltak. Aztán elfolyt a magzatvíz, akkor indultunk el. A kórházba beesve már kértem volna fájdalomcsillapítót mert teljesen kivoltam addigra, de azt mondták már semmi értelme, mert gyakorlatilag mindjárt kint lesz a gyerek. Így is lett. Egyedül egy kis gátmetszés kellett a végén, annak sem örültem, de nem tiltakoztam, bíztam az orvosban pedig akkor láttam először.

Nagyon örülök, hogy így alakult. A felépülésem semmi volt, segítség nélkül mentem zuhanyozni, simán tudtam ülni ahogy akartam. A gátseb picit fájt, de nem vészesen, egy szem fájdalomcsillapító nem kellett. Anyámék mondták is mikor jöttek látogatóba, hogy azt nézték, hogy a szegény többi nő meggyötört arccal vánszorog a folyosón, én meg kb kikocogtam hozzájuk nagy vidáman a gyerekkel.

Az tény, hogy ha mesterségesen okoznak fájásokat, gyorsítják a folyamatot, akkor jobban is fáj, meg nagyobb sérüléseket is lehet szerezni. Viszont azt sem tartom jónak, hogy ma már mindenki okosabbnak érzi magát az orvosnál, és sokan próbálnak valóban fontos beavatkozásokat visszautasítani. Nehéz terep ez, mert teljesen érthető, hogy senki nem akarja, hogy brahiból felvágják a hasát vagy pl pár nappal a kiírt dátum után mesterségesen megindítsák a szülését. Ugyanis ezek a beavatkozások komoly követlezményekkel járhatnak, és nem azért vannak, hogy az orvos kényelmét szolgálják. Márpedig itthon nagyon elterjedt, hogy a kényelem miatt avatkoznak be. De ugyanakkor vannak olyan esetek is, amikor tényleg az anya és/vagy a baba érdeke kívánja meg. Csak laikusként nehéz eldönteni, hogy melyik eset áll éppen fent.