Szülnél olyannak akinek már van gyereke? Ha igen miért? Ha nem akkor miért nem?

Mi is igazi mozaik család vagyunk! A Férjemnek van egy Fia az előző kapcsolatából, aki velünk él, nekem is van az előző kapcsolatomból 2 Fiam, és 16 hónapos a közös Fiunk. 4 gyermeket nevelünk 11 éve. Családként gondolunk magunkra, ha idegen helyre megyünk senki meg nem mondja, hogy nem közösek a gyerekek.

A Férjem ugyanúgy szereti mindkét Fiát, sosem tett különbséget, de még az enyémek és az Övéi között sem.

Én úgy gondolom, ez intelligencia kérdése és az elfogadásé!

Jó Isten gyere le.

Itt olyan megfogalmazások vannak, hogy ihaj. Túlértékelt a saját gyerek téma. Nem szeretnék katyvasz családban élni.

Mindenki szeretne saját gyermeket a saját férjétől és nem szeretne másik gyereket félig egy másik nőtől ami tök oké, de elég sok kapcsolqt végződik manapság vallással ahogy a statisztika mutatja és nem tudja senki belegondolni magát abba a helyzetbe mi van ha válás lesz, találok mást akit szeretek, de van gyereke viszont én szeretnék ezért megfosztom magam attól hogy szüljek annak akit szeretek? Annyi kocka begyepesedett ember van. Valószínűleg amúgy senki nem tudja a választ aki nem kerül ilysn szituba, de annyira abszurd sok megfogalmazás és felfogás.

Mi az hogy számomra az az ideális család hogy apa anya közös gyerek? Ember, mindenkinek ez az ideális. De ha a kapcoslat tönkremegy és külön utakon jártok, bezárod magad egy dobozba és nem lesz se palid se férjed se esetleg babád ha vágysz rá?!

Igen, szültem. Mindkét lányát nagyon szereti, a lányok is egymást, sőt, a nevelt lányom másik húga is szereti a lányomat, azt mondta, ő a másod tesója.

Korábban sosem gondoltam, hogy elvált apukával jövök össze, viszont a megismerkedésünkkor már feltűnt, milyen szeretettel beszél a lányáról, milyen büszke rá. Nálam abszolút jó pont volt, mert a környezetemben nem ez volt a jellemző apa-gyerek modell.

Sosem volt bennem rossz érzés, hogy nem én vagyok az első feleség, nem én szülöm az első gyerekét. Tanult az első házasságának kudarcából, igyekszik jó apa lenni, nekem ezek pozitív dolgok voltak mindig is.

Az, meg hogy nem első gyerek... A kicsi teljesen más, mint a nagy volt. Meg eltelt a kettő közt egy csomó idő, az emlékek megszépültek, módosultak kicsit.

Egy barátnőmnek mindhárom gyereke (egy apától) tök más baba volt tök más szülésélménnyel, egyikkel se működött rutinszerűen semmi, mert mindegyiknél más nehézségek voltak, így mindig úgy érezte, mintha első gyerek lenne.