Hogyan érezted magad amíg vártad hogy megszülessen a baba?

Már mikor? Az utolsó hetekben?Rosszul, stresszesen, nehezen. Már nem tudtam aludni, fájt minden, állandóan tudtam volna pisilni és nagyon izgatott voltam. Engem frusztrált a "már bármikor jöhet" érzete. Aztán betöltöttem a 40. hetet és már az is frusztrált, hogy "csak ne kelljen indítani". Dehát eljött a 41. hét, ctg, méhszáj csekkolás, uh és azt mondták nincs tovább, nagyon kevés a magzatvíz, indították. Sírva feküdtem be a kórházba, borzasztóan izgultam. Amikor már aktívan vajúdtam ez teljesen elszállt, de ne firtassuk. :D

Mint az 1-es, csak nekem kerek 40. héten szó szerint a semmiből sürgősségi császár lett.

Pont itt tartok, 12 hetes uh alapjan már meg kellett volna, hogy szuljek, menstruáció alapjan meg még van egy fel hetem. Mar minden nap katasztrófa, ez a várakozás felőröl. Fáj mindenem, a mozgas, a haskeményedés, a medencém, a fekvés, az állás, a jarkalás...hagyjuk

Nekem csak az első 3 hónap volt nagyon rossz. Állandó émelygés, szédülés, hányinger, mint aki full beteg. Amikor elmúlt, már teljesen elviselhető volt a terhesség, a haskeményedés, nehezen mozgás, kevés alvás engem nem zavart.

37+5hetes vagyok, teljesen kivagyok, türelmetlen vagyok és már nagyon mennék szülni.

Próbáltam mindent lerendezni, eltervezni, a szüléstől nem féltem (pedig kellett volna :D) Az előtte való éjszakákon már kb. óránként kellett kijárnom pisilni, és semmilyen pózban se volt kényelmes aludni. Meg amúgy nappal se. Szóval elég kimerült voltam.

Az utolsó héten teljesen nyugiban voltam. Akkorra költöztünk be a házunkba, még rendezkedtem, előkészítettem mindent. Aztán az utolsó pár napban elfogyott az erőm, kb egész nap aludni tudtam volna, este meg forgolódtam, mert sehogy sem volt jó. Pont a betöltött 40. hét éjszakáján ébredtem arra, hogy elfolyt a víz. :)