Nagyon megviselt titeket, hogy nincs mellettetek "tàmasz"? Illetve ilyenkor ugyanúgy vajúdás alatt ki lehet menni lepcsőzni, sétálni? Bővebben lent

Mennyi van m~g?

Nem tudtok valakit akár fizetőset, óvónő , bölcsis néni 2-3 estét végig csinálna a lányokkal

A mai norma az, hogy bemegy az apa, de valljuk be, pár évtizeddel ezelőttig az volt a norma, hogy apa a folyosón vagy otthon, anya meg hallgathatta a szomszéd ágyon sikoltozó bajtársat magányosan... (Nem azt mondom hogy jó, hanem hogy tömegek szültek így és dolgozták ezt fel.)

Ha ekkora stresszt okoz, én is fizetős segítségben, esetleg nagymamában gondolkodnék.

Nincs egy szomszéd vagy távoli ismerős? Akár pénzért? Azért ezt nehezen hiszem el, hogy nem megoldható. Egyetlen estéről lenne szó.

Amúgy meg természetesen ki fogod bírni, ha mégis úgy alakul, hogy egyedül leszel.

Én is keresnék valakit, akár a bölcsiben is megkérdezheted, hátha ott kapsz egy elérhetőséget.

Mondjuk én kicsit irigyellek, igaz nekem első baba, de nem akarom, hogy a férjem vagy az anyám velem legyen. Szeretném egyedül végigcsinálni. Mondjuk én mindig is kicsit zárkózottabb személyiség voltam, magamnakvaló. Biztos csak üvöltenék azzal aki bent van velem, így mindenki jobban jár.

Persze téged is megértelek. Kitartást és ne félj egyedül se lehetetlen. Lehet még jó élmény is lesz a végén.

Ne engedd el ezt a dolgot, mozgassatok meg minden követ, hogy legyen aki vigyáz a lányokra.

Nálunk pl a védőnéni is vállal gyerekfelügyeletet este/hétvégén.

Vagy bölcsis, ovis gondozónők.

Nagyik, keresztszülők, barátnők.

Nekem sem volt bent a párom a kisebbiknél (sőt látogatni covid miatt nem jöhetett), mert a lányunkra vigyázott.

Nekem császár lett a vége de ez amúgy is benne volt a pakliban.

Nem viselt meg igazából, sőt akkor inkább örültem, hogy nem látott így. Viszont közben meg azért egyedül éreztem magam, a szülésznő nem volt túl kedves, illetve amikor gond volt a szívhanggal, sírtam amíg vittek műteni. Ezek miatt részben örülök, hogy nem kellett a páromnak így látnia, de utólag időnkènt eszembe jut hogy mennyire rossz volt az egész. Viszont tenni mit tudott volna (hacsak azt nem, hogy a szülésznő talán kedvesebb lett volna, passz).

De azért abszolút kibírható volt.

Az sokkal fontosabb volt, hogy a kislányunkra vigyázott.

Mindket gyerekemnel egyedul voltam,a ferjem a lanyomra vigyazott itthon a masodik szulesemnel,az elonel pedig elkesett,nem ert be idoben(mar korhazban voltam par napja szules elott)

Nekem jobb volt igy,hogy egyedul lehettem,a noverek neztek ram neha,es ez boven eleg volt.

Amig nem voltak nagy fajasaim addig telefonaltam a ferjemmel.mikor mar jottek azok az igazi fajdalmas fajasok,akkor mondtam neki,hogy leteszem,majd jelentkezem ha megszuletett a kisfia.