Elítélitek, aki azért szeretne császármetszéssel szülni, mert rettenetesnek tartja a gátmetszést, hüvely varrását?

Nem ítélem el, hanem nem értem, miért nem próbálja az ezzel kapcsolatos félelmeit feldolgozni időben, a saját és gyermeke érdekében. Én azért, hogy egyáltalán terhes lehessek, annyi mindent tettem, és furcsállom, hogy másnak miért nem ér meg ennyit a saját gyereke.

Mivel utánaolvastam, milyen fontos a hüvelyi úton történő születés a baba szempontjából, plusz az anya-baba kötődésnél az így kivitelezhető azonnali bőrkontakt, nem értem, miért fosztja meg valaki magát és babáját ettől tudatosan egy fel nem oldott szorongás miatt.

Teljesen más, ahol indokolt a császármetszés, mert a baba és a mama érdeke tényleg ezt kívánja.

Én is féltem a szüléstől,aztán mikor doki mondta szükségem lesz császárra ( krónikus betegségem miatt) akkor megkönnyebbültem. Szerintem egy anyának joga van megválasztani miképp szül ha ettől jobb szülés élménye lesz. Persze itt nincs elvileg értelme de az sem jó ha ettől pánikolsz a terhesség alatt,akkor inkább császár.

Babám boldog,egészséges egyből megvolt a bőrkontakt is. Nem látta kárát ennek,sőt tejem is egyből lett,de számolj a hosszú felépülési idővel és készülj fel mindarra amit egy császár okoz a császárvonal app-al.

"Persze itt nincs elvileg értelme de az sem jó ha ettől pánikolsz a terhesség alatt,akkor inkább császár"

De pont ez a lényeg, hogy miért kell pánikolni? Attól pánikol, hogy egy pillanat alatt ejtenek egy kis bemetszést a gátján, amit kb. meg sem fog érezni, de attól nem pánikol, hogy felvágják a hasát?

Komolyan, a logikát nem értem benne. Azért egy hüvelyi szülés ilyen szempontból problémamentesen, mint egy hüvelyi szülés, nyilván jobban is fáj, de istenem, mint látjuk, mindenki túlélte eddig is a fájdalmat.

Én magát a szüléssel kapcsolatos ilyen szintű beteges félelmet nem értem. Eskü, a fogorvoshoz nagyobb gyomorideggel megyek, mint másodjára szülni, pedig 18 órás vajúdás után szültem és varrtak is rendesen.

"Persze itt nincs elvileg értelme de az sem jó ha ettől pánikolsz a terhesség alatt,akkor inkább császár."

Vagy lehet segítséget kérni, pszichológust, és feltárni, mitől is fél és miért. Persze ez melósabb.

Egyszerűbb az "én így érzem, és kész" magyarázat, mint utánamenni.

"Én sem erőltetem a férjemnek a vérvételt mert ugye fel a tűtöl"

Persze, meg ne menjen urológushoz sem, mert az sem komfortos (kinek az?), inkább megvárja a végstádiumú prosztatarákot.

Vannak irracionális félelmek, amiket az illetőnek a saját érdekében fel kell dolgozni.

Ha már épp a tűfóbiát említed: nekem is az volt. A vérvételtől rosszul voltam.

Aztán jött a meddőség, majd a kezelések, ahol eldönthettem, hogy felnövök végre, és nemhogy elviselem, hogy gyakran megszúrnak, de én magam szúrom magam napi többször, mert ennyire akartam gyereket, hogy le tudtam küzdeni.

Ezért nekem igenis nem tűnik leküzdhetetlen akadálynak az, hogy elviselem, hogy lesz egy gátvarrásom, mert ennél többet is bevállaltam azért, hogy gyerekem legyen.

Nem ítélem él. Én is pont ezért szültem császárral. Semmi hátránya nem lett, se gyereknél se nálam :)

Nem vagyok hajlandó hüvelyi úton szülni, mert minek-ha van más mód. Nekem ez a véleményem, soha nem érdekelt ki mit károg a rokonságból, barátnők közül.

Nagy mánia lett a statisztika javítás kórházban így kb mindenkit szülesztenek. Többen meséltek nekem oxys szülésekről mostanában, leesett szívhangról, hentesmunkákról, könyöklésről, érzéstelenítés nélküli varrásról-na ezt köszi nem :D annyira természetes a szülés így hogy semennyire.