Nagyon tönkre lehet menni odalent a természetes szülés után? Melyik szülést tartjátok előnyösebbnek?

A kötődés mércéje nem a matricaság.

Azt ugyanakkor én sem gondolom, hogy a hüvelyi szülésen múlna a kötődés. Mellesleg, ha belegondolok, majdnem mindegyik császárral született baba akit mostanában ismerek, úgynevezett matrica baba 😂

Természetesen szültem, vágtak is, szakadtam is. A kitolás előtti mondjuk utolsó félóra volt az, ahol én már tényleg, őszintén azt hittem végem van, belehalok, ezt nem tudom tovább csinálni. Amikor a szülésznő azt mondta csináljunk egy próbanyomást és elmagyarázta mikor nyomjak, hogyan vegyem a levegőt, stb., akkor én màr valami teljesen más szellemi síkon jártam. Csak a szülésznő diktálását hallottam, arra koncentráltam és egy olyan belső erő tolt előre, amit nem is értek. Semmilyen fájdalmat nem éreztem, csak a fájásokat, de már sokkal tompábban és egy nyomó, feszítő érzést. Nem fájt a gátmetszés, semmit nem éreztem a repedésből, hajtott az adrenalin, hogy itt a vége. A varrás ehhez képest viszont nekem meglepően sz*r volt. Sok szurit kaptam, mégis, kellemetlen volt, csípett, az volt bennem, hogy basszus csak hagyjanak már végre békén.

Abszolút nem fájt a sebem, nyomó érzés volt 3 hétig kb., utána kicsit viszketett. Nekem kialakult némi inkontinenciám, de nem durva, éppen csak csöpögés, ez 3 hónap alatt azt hittem teljesen elmúlt, de amikor elkezdtem edzeni, az ugrálós feladatoknál azért még előjött. Elkezdtem emiatt egy regeneráló tornát és 8 hónapja szültem, de már minden olyan, mint régen. Vágás helyét tükörben még látom, de csak mert tudom hol kell keresni. :D