Szülés után miért ilyen rossz/lehangolt a nők állapota? A hormonális változások okozzák, vagy teljesen más okai is lehetnek?

Az a baj hogy rengeteg az elvárás és a teher miközben még mindig azt mutatják, hogy minden milyen csodálatos, mikor gyereked lesz… pont ugyan ugy jártam mint a hetes… olyan terveim voltak, hogy majd sétálunk nagyokat babakocsival miközbe szürcsölöm a kávét hát nem … poklok pokla folyton ordítás… én meg álltam mint f**sz a lakodalomba, hogy most mégis ez mi ??? Gyomor görcsöm volt attól, ha valahova menni kellet mert egyszerűen csak üvöltött.

A nem alvást pedig egyszerűen nem lehet elmagyarázni míg nem történik meg egyszerűen nem is az,hogy felkelsz hanem, hogy ébren is kell maradni 40-50 percet akár az elején szerintem volt hogy nyitott szemmel aludtam ülve… vagy arra riadtam, hogy úr isten hol a gyerek ugye visszaraktam. Annyira fájt, hoyg nem aludhatok, hogy szerintem bármit bevallottam volna. 36 óra után sürgösségi császár és már nem az van mint régen hogy 3 óránként hozzák a babát és legalább ott még kipihened magad hanem nesze hajrá. Egyszerűen megműtöttek és még kipihenni se tudtam magam, és persze jó esetbe a férjed otthon van pár napot segít, de akinek az se az csak egy jó természetű babába bízhat.

Na erről nem nagyon beszélnek.

"miközben még mindig azt mutatják, hogy minden milyen csodálatos, mikor gyereked lesz"

Hàt nem tudom, én ennek pont az ellenkezőjét látom, lassan már a, csapból is az folyik, hogy úristen, milyen nehéz egy gyerekkel, nem lehet aludni, hajat mosni, WC-re menni és úgyis egy depressziós, idegbeteg sz*r leszel. Szerintem pont átestünk a, ló túloldalára.

Mondjuk attól függetlenül, szerintem ezeket mindenhol elmondják, valóban nem lehet elképzelni, milyen a nemalvás, míg meg nem történik az emberrel.

#10 vagyok

Sajnos ezen a szinten már semmi nem segít, csak ha elkezdenék minden éjjel rendesen aludni.

Akkor úgy 1 hónap múlva visszanyerhetném a régi erőmet.

Itt még az se sokat segít ha egész napra elviszi apuka a babát és én alszok amennyit bírok.

Ez olyan, mintha a telód folyton 20%-on lenne és egyszer egyszer feltöltenéd 30%-ra.

Az egy óra nappali pihenés olyan + 5%.

Valamint egy óra nem is elég az alvásra, mivel már több órája fent vagyok, bennem van min. 2 kávé... Kb 40 perc mire egyáltalán elálmosodok és mire elalszok már letelt az 1 óra 😭

Van hétvége, amikor sikerül apának vigyáznia a kicsire reggel, addig alszok és hozza alvásidőre, így tudok még két órát aludni.

Ez iszonyú jó, de sajnos ritka ahhoz, hogy igazi megoldás legyen 😥

"Annyira fájt, hoyg nem aludhatok, hogy szerintem bármit bevallottam volna."

Hu akkor nem vagyok ezzel egyedül!

Sokszor fizikai fájdalmat éreztem pusztán az miatt, hogy ébren kell lennem.

És sokszor nem is tudtam aludni a babával, mert csak akkor aludt ha kendöben sétáltam vele.. egyébként meg keservesen sírt

Hát szívemből szóltak itt a válaszolók.

Most hiába írjuk le, milyen konkrétan kínzás a nem alvás, és nem 1 hétig, hanem akár évekig (én 14 hónapnál tartok, mindig úgy érzem, nem bírom tovább).

Ez ilyen ha tudod, akkor tudod dolog, ha nem tudod meg elolvasod, de igazán meg nem érted.

Én emberileg ki is fordultam magamból napközben, meg este is. Van hogy üvöltök a gyerekkel. Utána persze belátom hogy ez hülyeség, nem segít, de annyira lemegyek alapba agyilag, hogy az ésszerűség be se kapcsol.

Ja, meg ugye egyre nehezebb velük. Az elején is , aztán később is, csak máshogy.

Van akinek meg se kottyan de sokan szenvedünk vele, ahogy látod. Az állandó fáradtság gyilkos.

És sokszor kb semmit sem tudsz ellene tenni. Mert mondjuk fájdalomcsillapító ellenére is üvölt (ergo rájössz utólag hogy mégse a foga fáj).

Ezt csak túlélni lehet, tenni ellene nem nagyon.

Nem leszek népszerű, de próbálok a kérdésre válaszolni. Nekem már terhesség alatt is nagyon nehéz volt. Főleg a gyerek apjával, mert nagyon sokat veszekedtünk már akkor is. A gyerek 2 éves korában szét is mentünk. Én egy viszonylag jól alvó gyereket kaptam, de akkor is pokoli nehéz volt, hogy az első perctől kezdve egyedül maradtam vele, apa elment úszni, futni, szaunázni, én meg már a wc re is futva mentem. Nem tudtam ülve meginni egy kávét, mert állandóan készenlétben kellett lenni. Önmagában az, hogy 6 hetesen átalussza a gyerek az éjjelt még semmit sem jelent. A kapcsolatunk a gyerek apjával egy nagy szar lett. A doktor a saját kényelmét nézte, és inkább megcsászározott. Ezt sem tudtam feldolgozni, mert megtudtam volna szülni a gyereket. Igazából én azt éreztem folyamatosan, hogy te le vagy szarva, dögölj bele,a társadalom elvár... bármit csinálsz szaranya vagy. Én 3 hónapig tudtam szoptatni és kaptam hideget meleget még anyámtól is. Ő kifejtette, hogy szerinte nem szeretem a gyerem, mert nem akarom szoptatni. No comment.

Lett szép szülés utáni depresszióm, amire mindenki csak legyintett, hogy ez természetes. Amikor a gyerekorvosnak beszéltem arról, h milyen rossz, h tudtam volna szülni, de inkább vágtak, akkor csak annyit mondott, de a végerdmény szép lett, mert a baba szép.

Azt sem felejtem el sohasem, hogy amikor vittem tanácsadásra a gyerekem, kb 4 hós volt... a babakocsikat kintre kellett parkírozni, alig tudtam az ajtót belökni... a többi anyuka meg nevetett rajtam és mondták, aki ilyen béna, annak minek gyerek.

A gyerekem 2 éves korában, amikor már dolgoztam is és minden egyes nap hétvégén is nekem kellett az ágyból pattannom, és egy vasárnap reggel azt mondta a gyerek apja, amikor nem tudtam kipattanni, h döglök az ágyban, elhatároztam, hogy így ez nekem nem kell. Elköltöztem tőle a gyerekkel. Elegem lett a folyamatos szadizásból, abból hogy egy kis falusi közegben akart tartani, ahol semmi lehetőség. Én úgy érzem, hogy vele akkor hiba volt gyereket vállalni. A kislányom már 5 éves, okos nagylány. Sokkal másabb vele, mint akkor volt. Emlékszem, hogy a bölcsivezető is szóvá tette, hogy semmi mosoly az arcomon, amikor látta, h hoztam be a kicsit a bölcsibe. Na de most komolyan, ezt kell figyelgetni?? Lehet neki sem lett volna kedve mosolyogni, ha már korán reggel a gyereke apja balhézik, h miért nincs villás reggeli, mert neki majd miattam egész nap fájni fog a gyomra. Mondjuk talán azért nem csináltam rántottát, mert mentem dolgozni, tisztába is tettem a kicsit. Munkába is teljesen szétesve mentem be, a kocsiban is cirkuszolt velem. Borzasztó volt, soha többé nem mennék vissza hozzá.

Most is azt mondom, nem a gyerek teszi tönkre a kapcsolatot, hanem inkább rávilágít arra, hogy milyen is a másik ember valójában. Elég társ e ahhoz, hogy felfogja, h igen, veszek magamnak menet közben reggelit , mert látom, hogy minden reggel sietség van, látom, h az a szerencsétlen reggeltől odavan és jó esetben 4 re végez, negyed 5 a bölcsi. Vagy csakazértis belerúgok úgy, hogy reggel miért nem kel fel hamarabb, h reggelit csináljon, meg amúgy is döglik.

Csak jelzem, azóta férjhez mentem, és még a férjem is azt mondja, ha a kislányom ki akar penderíteni az ágyból, hogy majd ad neki ő reggelit. Vagy ha az van, hogy dolgom van, pl volt online vizsgám, mert most kezdtem egy újabb képzést, addig kimentek a játszóra.

Kislányom apja meg tőlem kérdezni, nem érti miért nincs párja azóta sem. Hát vajon miért?? Én sem vagyok mintaanyu, de én igazából azt érzem, amióta gyerekem van, hogy a társadalom tolja rád a sok elvárást.