Hogyan teltek az első hetek illetve hónapok a picivel a szülés után?

Nehezebb volt sokkal.

A fáradtság az, amire nem tudsz felkészülni.

A szülésen hamar túl tettem magam, igaz nem is volt semmi komplikáció, nagyon hamar elmúlt minden fájdalom, pedig volt gátmetszésem is.

Testileg egyből rendben voltam, nem kellett segítség sem, csak nagyon fáradt voltam.

Most majdnem fél éves, és már csak hajnalban kel enni, viszont napközben már több figyelmet igényel, mint mikor még evett meg aludt az első hetekben.

Ahogy az első írja, arra a brutális fáradtságra és kialvatlansàgra nem tud felkészülni az ember. Volt, hogy elaludt, 2 óra múlva felkelt, elaludt, megint felkelt 2 óra múlva, akkor az éjszaka közepén fenn volt 2 óràt, aludt, felkelt...

Huh, borzasztó nehezek voltak az éjszakák, sokat sírtam. A nappalok jók voltak, azok most nehezebbek, hogy lassan 2 éves 🤣

Hát az első hetek elég kaptikusak voltak nekem 36 ora után s.császàr lett…. Kb három honapig azt mondtam szexelni se fogok soha többet 😂 aztán kihevertem mire elértük a 8 hónapot ugy vagyok vele, hogy jó lesz tesoja na nem most de lesz. Ő nagyon sok figyelmet igénylő baba remélem a második nem ilyen lesz 🙈

Az első hetekről meg annyit, hogy én nagyon nehezen mozogtam csaszar után ott igazán rájöttem milyen kevés izmom használom alapvetően… vagy arra keltem, hogy sír a gyerek vagy arra riadtam, hogy úr isten hol a gyerek ugye vissza raktam 😂 volt hogy nyitott szemmel aludtam…. Ha sürün kelt azért nem aludtam mert egyszerűen nem tudtam olyan gyorsan elaludni mire sikerült mar kelt is ha meg ritkábban kelt akkor meg azért keltem fel, hogy mi van a gyerekkel biztos, hogy jol van?🤔😂 amugy még most se alszik át éjszakát de már csak álltalába 2x kel éjszaka. Sose volt jó alvó….

A szülés nekem első alkalommal nem volt egyáltalán rossz élmény, amit el szeretnék felejteni, másodszorra is csak azért, mert az orvos siettetett a mekóniumos víz miatt. Simán kihevertem a negatív érzéseket 1-2 hét alatt, de ebben ugye segített az is, hogy másodszorra már nem volt időm gondolkodni ezen :D

Az első babázós itthonlét maga volt a rózsaszín ködös idill. Fáradt voltam meg minden, de akkor a kovid közepén, senki se akart látogatni, senki se szervezett semmilyen programot, a férjem itthonról dolgozott, nagyon laza volt az egész, aludtam a gyerekkel egész nap, bújtunk, nagyon nyugis és békés volt, imádtam. Most egy incifincit káoszosabb így, hogy az újszülött mellett itt egy 2,5 éves kis energiabomba :D Most nyilván nem tudok napközben akkor aludni, amikor a kicsi, hiszen addig igyekszem minőségi időt tölteni a naggyal, vagy ha valami éteri véletlen folytán egyszerre alszanak napközben, akkor gyorsan vagy házimunkát intézek, vagy megpróbálok töltődni valamivel. Most sokkal pörgősebb, feszültebb az újszülött időszak, pedig a kicsi pont ugyanolyan nyugis és cuki, mint a nagy volt.

Az alváshiány az valóban kemény, de igazából hozzá lehet szokni. Én már nem is emlékszem, milyen egy normálisan átaludt, kipihent éjszaka :D A nagy kb fél éve alussza át az éjszakát, az tök jó, de addigra nekem már a terhesség miatt nem ment a békés alvás, valami miatt mindig felébredtem, most meg ugye itt az újszülött, sajnos nem az a kivételes kisbaba, aki a kezdetektől átaludná az éjszakákat. Rengeteg kávé és sok idő a friss levegőn kicsit segít túlélni a napokat, legalábbis nekem ezek segítenek.

Összességében viszont nekem, minthogy alapvetően szerencsém van, és jó természetű, problémamentes babákat dobott a sors, inkább könnyebb az élmény még két gyerekkel is, mint amire számítottam eredetileg. Kettővel érezhetően sokkal nehezebb, de még így sem olyan durva, mint amire lélekben készültem.

Nekem elég durva szülésem volt. Mégis kb 5-6 órával késöbb mar el is felejtettem. A kórházba minden bajom volt, nem szoktam én ennyit feküdni/pihenni.

Az első hetek/hónapok sokkal könnyebbek voltak, mint képzeltem.

Viszont ahogy az 1 évet betöltötte, na onnan indult a hullamvasút lefele. 15hónapos, még mindig lefele megyünk. Visít/sír mindenen. 0-24ben rajtam lógna. Rajtam kívül senkivel nincs el, a saját apjával sem. Ejjel óránként kelünk.

Én most vagyok ki. De nagyon.

5-ös :D

Amúgy igen, néha azt gondolom, visszasírom az első hónapokat, mert durván fáradt voltam, de azért napközben maradt énidőm.

Most 1,5 éves múlt, és huh, tényleg állandóan sír, visít, hisztizik ok nélkül mindenen, imádom, de idegileg màr kivagyok teljesen sokszor :D

Sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Nagyon megviselt a szülés, traumának éltem meg és abszolút nem bírom a kialvatlanságot. Éberen aludtam (szerintem nem is aludtam), ha mélyebben elszenderedtem, felriadtam, hogy jézusom, nem tettem le a gyereket, biztos rajta fekszem. A poén, hogy már annyira fáradtak voltunk a baba 5-6 hetes korára, hogy a férjem is riadtan kelt egyszer és tépte ki a párnát a kezemből, hogy megfojtom a gyereket. Eközben ő éppen az ágyában aludt békésen. :D

Nekem azóta sem volt annyira kemény semmi. Egy perc énidőm nem volt úgy 1 éves koráig. Későn feküdt, korán kelt, arconpörgött egésznap. Azóta jól alszik legalább napközben, van időm feltöltődni egy-egy órát, a hisztiket szerintem jól kezelem, néha vannak nehezebb időszakok, de közel sem annyira összetett és durva, mint az elején.

Nehezebb volt, mint vartam. Nekem álomterhessegem volt, nagy pofon volt utána a 0-24 szopizó, cumit kiköpő, hasfájós, kiságyba letehetetlen baba. 3 hónap kellett, mire élvezni kezdtem.

A szülés fájdalmat egyaltalán nem felejtettem el, a mai napig fel tudom idézni, hogyan és mennyire fájt, pedig több, mint 2 éve volt.

Könnyebb volt mint vártam. Itt olvasgatva előre felkészültem a legrosszabbakra, aztán gyakorlatilag ebből semmi se jött be. 😂 Én is azokkal értek egyet akik azt mondják később rosszabb. Oké, hogy fáradt vagy meg éjjel kelni kell, de napközben le tudsz dőlni, pihenni még ha nem is alszol. De amint elkezd egyre kevesebbet aludni napközben, kúszni, mászni, járni, pakolni, rombolni, felfedezni, jön a fogzás, szeparációs szorongás, alvásborulások, ezerszer kelés éjjel újra, dackorszak 😂😂

Ha csak nincs extrán nehéz, hasfájós, egész nap - egész éjjel sírós újszülötted, akkor az első hetek hónapok semmik a későbbiekhez képest.