Miért döntöttél a magánkórház mellett?Mennyiben különbözik egy sima kórháztól?

Normál kórházakba időpontot kapni szinte lehetetlen. Így a döntés egyszerű, ha valaki szeretne életben maradi, akkor marad a magánklinika.

Különbségek:

- Emberséges bánásmód.

- Belátható időn belül tudnak fogadni.

- Nem egy borítékban dugod az orvos zsebébe a hálapénzt, hanem előre megszabott tarifák vannak. Lehet kártyával fizetni.

- Kultúráltabb a környezet.

- Ha egy vizsgálatot többféleképpen lehet elvégezni, akkor csak a pénztárcád határozza meg, hogy melyiket választod.

- Drágább, mint a hálapénzes állami intézmények.

Mert emberhez méltó ellátást akartam.

Ég és föld.

A sz*r szülésélményem miatt döntöttem másodszorra magánkórház mellett, ahol választhattam szülésznőt. Még nem szültem, de már most óriási a különbség. Szülésnél támogató, informatív közegre számítok, nem egy bizonytalan, borzasztó, csalódott, kizsigerelt érzésre és túlélendő első napokra.

Az első gyerekünkkel zokogva jöttem haza a kórházból és azt hittem sosem dolgozom fel a történteket. Ha már csak fele ennyire durván élem meg, már megéri.

Nektek miért volt traumatikus?

Nekem is az volt, sajnos altatóorvos nélkül bódítottak, 2 óráig nem keltem fel utána, nem jól néztek át és továbbra is bent volt s méhlepény egy darabja, így véreztem, annyira, hogy 6 egység vért kellett kapnom és úgy vittek el a második műtetre, hogy kiveszik a méhem. Szerencsére erre nem volt szükség, de az intenzívre kerültem

4-es vagyok. Budapesten szültem egy futószalagon. Indított szülés volt, mivel nem volt hely reggelre a szülőszobán, ezért délután 2-ig éheztettek, mert mi lesz, ha császár lesz. Akkor kerültem le a szülőszobára, a 8 perces

enyhe fájásaimra rögtön burkot repesztettek és bekötötték az oxit, hogy haladjunk. Az, hogy állandóan ctg-re van kötve az ember, egy dolog. Rosszul szúrták be a csuklómba a kanult, már az elején jeleztem, hogy nagyon fáj. Ne hisztizzek ez így oké. Utána többször rámszóltak, hogy egy bizonyos (baromi kényelmetlen) pózban tartsam a kezem, mert nem csöpög az infúzió. Néhány óra után másfélszeresére dagadt az alkarom, de akkor sem szúrták újra... egész kórházi tartózkodásom alatt könyörögtem, hogy végre húzzák ki, mert nagyon fáj. Ne hisztizzek, csak tartsam így a kezem. Azért fájások között tök jó, hogy figyeljek, hogy ne szaggassam le a ctg-t, meg tartsam egy szögben a kezem. Örültem, hogy élek. :) Még hetekkel később is tiszta lila volt az egész karom, mindegy.

Ami nekem törés volt, hogy megbeszéltük a szülésznővel, hogy nem zárkózom el a fájdalomcsillapítástól, sőt... Minden tök jól ment, majd amikor már beütött az oxi és fél óra alatt lettek a semmilyen 8 perces görcseimből 2 perces fájások, jeleztem, hogy én ezt így nem fogom sokáig bírni, szeretnék edát. Megvizsgált, közölte, hogy ez még túl korai, nem lehet. Fél órával később már eréjesebben mondtam, hogy fájdalomcsillapítót akarok. Megvizsgált, hát sajnos azt már nem lehet, előrehaladottabb annál a helyzet. Nekem itt össze is tört a bizalmam, hiszen megbeszéltük... Akkor ne bólintson rá az elején, hogy persze, szóljak. Minden kézzel tágításnál megkaptam, hogy "ne ugráljon anyuka, hát itt egy gyereknek ki kell jönnie, ez semmi ahhoz képest". Zokogtam.

Ezt az élményt leszámítva egyébként senkivel nem volt semmi bajom, ha a körülményeket nem tekintem (8 nőre egy wc, egy szobában 4 nő, 5 csecsemő, stb.). Mindenki kedves volt, de ha lepontoznak sem szeretném ezt mégegyszer így átélni. Nem akarok siettetést, sem kézzel tágítást. Rendben, ha nem adnak fájdalomcsillapítót, de akkor beszéljük meg miért. Kommunikáljanak velem, ne csak túlélésre menjek teljesen kifacsart testtel és lélekkel, zokogva várva a kisbabámat. Azt hittem sosem dolgozom fel. Másodszorra szeretném, ha támogatóbb közegben érezném magam és szülés után nem kellene 7 másik nővel osztoznom a mosdón, cserélhetek betétet, amikor szükséges és a babám is engedi, vagy lezuhanyozhatok nyugodtan anélkül, hogy kétirányból akarnák rámtörni az ajtót 3 percenként. A higiéniáról már nem is beszélek. 3 centis mocskot szedett össze a bőröndöm az ágy alól, a zuhanyzóban jobbnak láttam semmihez nem hozzáérni, a wc felett frissen szülten meg külön öröm egyensúlyozni.

Persze felnagyítom. Túl lehetett élni, de a második szülésemet és az első napokat megélni szeretném, nem túlélni.

1!

Kétszer szültem Kecskeméten. Amiket felsoroltál mind-mind megkaptam százezrek nélkül is.