Más is féltetek? Mi fog történni?

Nekem kettő is volt, az első jó emlék mert előtte vajúdtam sokat, ami borzasztóan fájt, a császár ahhoz képest egy wellness volt, végre nem fájt semmi. A rossz abban az volt hogy utána annyira ki voltam merülve hogy nem bírtam nyitva tartani a szemem, így nem élveztem semmit se a babázásból.

A második már programcsászár volt, na az rosszabb volt, mert már tudtam mi következik, és ez engem inkább nyugtalansággal töltött el, szóval nem volt meg a boldog tudatlanság. Egyébként volt egy balesetem az első császárom előtt 2 évvel, amikor megsérült a gerincem, műtétem volt, utána 5 napig nem kelhettem ki az ágyból, 4 cső lógott ki belőlem, és bár mozgott a lábam, de baromi kiszolgáltatott helyzetben voltam. Valamiért ez a helyzet jutott eszembe a második császárom alkalmával mielőtt beadták volna a gerinc érzéstelenítőt, szóval bepánikoltam, hogy megint magatehetetlen leszek, ott lesz a katéter, a branül, nem kelhetek fel (ja, de nem 5 napig...). Szóval inkább a poszttraumás stressz dolgozott bennem. Szóltam is az anesztesnek h rámjött a pánik, mondta h lélegezzek mélyeket és ez segített. A gerincérzéstelenítés nem fájt egyáltalán pedig ettől féltem a legjobban mert oké hogy elsőre se fájt, de mi van ha ez az anesztes nem olyan ügyes, stb.

Na, mindent egybevetve a fizikai része az semmi nem volt, én inkább mentálisan paráztam rá a dolgokra. Lehetett beszélgetni az anesztessel, és mondta is hogyha bármi rosszat érzek, szóljak azonnal, az orvosomnak meg olyan rutinműtét volt hogy tök random dolgokról beszélgetett közben a másik orvossal. Amikor kitoltak a műtőből már minden oké volt, szerencsére nem voltam kiütve, tudtam foglalkozni a babával, már amikor rám tették, persze. A felkelés durvább volt mint az első alkalommal, de a fizikai fájdalmat szerintem már sokkal jobban elviseli az ember ha már nincs ágyhoz kötve és el tudja látni a babát, nagyon jó érzés volt hogy újra önmagam vagyok. Úgyhogy csak 8 órát kell túlélni, utólag nézve azt fogod érezni hogy nem is volt vészes.

Biztos izgulnaj mindenki én rettegtem de majd ha visszagondolsz jót nevetsz ezen :)

Boldog babázást :)

Az érzéstelenítő nekem kifejezetten jól esett. Mondjuk én vajúdtam közben, és sürgősségi császár lett, de pont oda szúrtak, ahova sugárzott a fájdalom, így már az első helyi érzéstelenítés után sokkal jobb lett.

A cs.vonal videótárra fizess elő, sokat segít már a kórházi lét alatt is. Pl légzőtorna az ágyban, felkelés, autóba beszállás...