A tervezett császárnak mi a menete?

Mindnehol más.

Nekem kijeloltek egy napot, előtte 1 nappal befektettek, 13 órával előtte már nem ehettem, hajnalban kaptam egy infúziót és egy kúpot+1 szem frontint.

Aztán megvolt a műtét (kB felora volt mindennel együtt.) majd labadoztam..

Hány hetes vagy? Nem lenne jobb, ha lenne fogadott orvosod? Akkor ő el tudna mondani mindent, meg tudna nyugtatni.

Engem befektettek január 7-én korán reggel, 8-ára lett előre tervezve a császár.

Csináltak még aznap délelőtt egy vizsgálatot, és a doki azt mondta hogy nem tetszik neki, amit hall, nagyon gyenge és lassú volt a szívverés. Ezért úgy döntött, hogy még aznap megcsinálja a műtétet. Még jó, hogy nem ettem semmit aznap.

Kaptam beöntést, amitől egy darabig rohangáltam a vécére, aztán feltették a katétert, kanül a kézbe, és besétáltam a műtőbe. Le kellett vennem mindent magamról. Felültem a műtőasztalra, mondták, hogy most kapok egy érzéstelenítőt a gerincbe. Előre kellett hajolni, egy hosszú tűt beszúrtak, ami nagyon fájt végig, aztán lefektettek és letakartak valamivel. Mondták, hogy most már ne próbáljak mozogni, mert nem fogom érezni a lábam.

11:15-kor kezdődött a műtét, addigra valóban úgy éreztem, mintha deréktól lefelé béna lennék, nem volt egy kellemes érzet. A doki meg az asszisztensek viccelődtek, kérdezgettek, lekötötték a figyelmem. Hallottam kattogásokat, ropogásokat, de nem éreztem fájdalmat. Aztán egyszer csak megszólalt valaki, hogy A KISLÁNY MEGSZÜLETETT 11 ÓRA 45 PERCKOR. Tehát 30 perc volt az egész, de mégis úgy éreztem hogy tovább tartott.

Mondták, hogy egészséges és hatalmas fekete haja van. Pár pillanatra megmutatták a kis vörös, ordító, kócos babámat, de aztán vitték mosdatni, meg vizsgálatokra, engem meg össze kellett varrni, aztán betoltak a kórterembe. 5-en voltunk egy szobában, minden anyuka nagyon aranyos volt. Érdekes volt látni a nagy pocival sétáló kismamákat és nem sokra rá már ott feküdtek a babáik az ágyuk mellett.

Az volt nagyon ijesztő, hogy amikor a hasamra néztem, a nagy pocak hirtelen teljesen lapos lett, alul meg lógott a bőr.

Azt hittem, hogy az majd eltűnik onnan, de sajnos ott maradt 20 évig, amíg le nem műtettem. Mondták, hogy előfordul császárosoknál, hogy nem húzódik vissza a bőr.

A műtét napján és még másnap se éreztem a lábam (szerencsére a fájdalmakat sem), nekem nagy szenvedés volt ott feküdni mozdulatlanul két napig, amíg ki nem ment teljesen az érzéstelenítő hatása. Egy évnek tűnt.

5 napot töltöttünk a kórházban, tejem nem volt később sem, így szoptatni sem tudtam. Sokszor hallottam a babámat éjjel ordítani, szegény állandóan evett volna, és én semmit se tudtam adni neki. A kórteremben kiságyakat helyeztek el az ágyaink mellett, naponta úgy 4 óránként behozták a babákat etetni, aztán kicsit aludhattak ott a kiságyban.

A hasamon a vágás kegyetlenül fájt, nem bírtam kiegyenesedni, leülni, feküdni, mindenhogy kínszenvedés volt (hetekig). Sokáig nem bírtam felvenni, tartani a lányomat.

Irigyeltem azokat az anyukákat, akik normálisan szülhettek, mert ők már rohangáltak a szülés napján. Persze nekik meg ott voltak előtte a szülési fájdalmak, ami szintén borzasztó lehet.

A saját tapasztalatomat írtam le, talán neked sokkal könnyebb, elviselhetőbb lesz az egész, és tejed is lesz, stb.

De a nagy része úgy fog zajlani, ahogy írtam. Gratulálok a babához! :)