Vajudassal kapcsolatban szeretnek kerdezni?

A fájás folyamatosan erősödik és sűrűsödik.

Nekem gyenge volt a menstruációm mindig, görcsök és vérzés is minimális volt és a szülés sem volt vészes, sokkal rosszabbra számítottam.

Méhszáj vizsgálat nem fáj

Nekem sosem volt erős menstruációm, egy kis görcs és fájdalom, de a szülés olyan durva volt, hogy a végén már szinte magamnál se voltam. Meg se éreztem, mikor beszúrták a gerincbe az Edát. Nem hiszem, hogy van ilyen összefüggés.

A fájást is nehéz leírni, inkább görcsös, mint éles. De biztos ez is emberfüggő.

Nem fájt, mikor a méhszájat vizsgálták.

1. A fájások szépen épülnek fel. Szinte nem is fogod érezni hol a határ a kitolás és a vajúdás között. Ekkor megfigyelhető, hogy az anya csendben lesz, elmélyül. Én onnan tudtam, hogy tényleg azt éreztem nem bírom tovább, aztán mégis jön egy utolsó hatalmas erő. De nem fájt jobban nekem, mint bármelyik fájás. De ez lehet neked máshogy lesz, mert minden nő, minden szülés más.

2. Teljes baromság

3. Fel sem tűnik. Ha fáj kézzel tágítanak, ami tilos, mégis sok helyen csinálják. Jogod van megtagadni, bár tény hogy nem vagy akkor olyan állapotban. A férjedet készítsd fel erre, hogy álljon ki érted.

Végezetül bízz magadban, bízz a babádban. A tested tudja mit kell tenni. Ne félj a fájdalomtól, mert csak közelebb visz a babádhoz. És keress fel szülésfelkészítő dúlát, hidd el sokkal bátrabbnak fogod tőle magad érezni.

Én a mensruáós fájdal9mtól néha görcsoldó mellett is a falat kaparom, a szülés nem volt durva.

A méhszájvizsgálat ha a gondozó orvosom csinálta nem fájt, ha az épp ügyeletes, akkor kicsit (pedig nem hiszem h a 32. Héten szándékosan tágítani akart vna)

Amikor jön a kitolási szakasz, egyszerűen érzed, hogy nyomnod kell, de olyankor már kb extázisban vagy, és nyomni is akarsz, mert ezt diktálja a tested

Nekem mindig is nagyon erős menstruációm volt, de nem volt vészes a szülés, inkább csak a vajúdás (érzéstelenítés nélkül szültem)

Nekem úgy emlékszem fájt, mikor nézték a méhszájat

Eleve a vajúdás alatt egyik ponton sem hirtelen belédnyilaló, erős fájdalomról van szó, nem olyan, mint pl amikor éjszaka begörcsöl a lábad. Egy hullám, inkább görcsös, ami enyhén indul, erősödik, majd enyhül, és a vajúdás előrehaladtával minden fájás egyre hosszabb, erősebb, hamarabb jön. A kitolási szak előtt is, akkor már szinte összeérnek, de ugyanez a tendencia: kezdődik, erősödik, kicsúcsosodik, enyhül, elmúlik. Majd a következő. A kitolási szaknál sokaknak (nem mindenkinek) egy nyomási ingerrel párosul, nekem a szülésznő erre nagyon finoman úgy kérdezett rá, hogy "úgy érzi, kakilni kell?", ami amúgy nem fedi teljesen az igazságot, de elég közel áll.

A menstruációim sosem voltak különösebben fájdalmasak. A szülés maga nem volt kifejezetten jó érzés, de nem is volt olyan vészes. Életem legnagyobb fájdalma, nem hazudok, de ez csak azt mondja el, hogy nem volt soha részem nagy fájdalomban :D Simán bírható volt. De nem hiszem, hogy köze lenne a fájdalmas menstruációnak hozzá.

A méhszájvizsgálat nem fájdalmas egyáltalán, kb nem is érzed (vagy hát, így annyira, mint bármelyik nőgyógyászati vizsgálatnál, amikor kézzel/azzal a műanyag bizbasszal beléd nyúlnak, de egy kenetlevétel kellemetlenebb mondjuk). Legalábbis, ha nem akarja tágítgatni a dolgokat a doki.

Amúgy a fájdalomküszöb és az, hogy mennyire viseled jól a szülést, nem függ össze. A szülés egy totál más tudatállapot, teljesen másképp kezeli a tested, a pszichéd az egészet, mint mikor mondjuk eltörik a lábad vagy valami. Én sem bírom valami jól sem a fizikai, sem a lelki fájdalmat, a szülést mégis simán végigcsináltam mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül. Egyszerűen más.

Kedves kérdező!

Amiatt, hogy ilyen előzmények után az átlagnál érzékenyebb vagy a vizsgálatokra, szerintem érdemes esetleg megfontolni a magánkórházi szülést (persze nyilván ha megteheted). Sajnos egy adott állami intézményen belül is kehetnek nagyon eltérő hozzáállasú orvosok, és érheti kellemetlen meglepetés az embert, mind lelkileg, mind fizikailag