Rettegek a szüléstől. Más is volt így?
Figyelt kérdés
Ahogy egyre közeledik a szülés ideje, folyamatosan rémálmok gyötörnek és szorongok. És nem, nem attól, hogy hogyan változik meg a testem, mennyire fog fájni stb. Hanem attól, hogy nem-e történik valami komplikáció, nem lesz-e baja a babámnak, akit annyira féltettem a 9 hónap alatt. Szerintetek? Más is érezte így? Lehetséges, hogy ez nem normális félelem?2022. okt. 21. 16:18
1/7 anonim válasza:
Szerintem ez normális.
Én kb az egész szülésből arra a 2 mp-re emlékszem , amikor kivették a babát, de még nem sírt fel... Probléma mentes terhességem volt és 41. Héten oxyt kaptam. Szóval nem igazán volt okom aggódni. mégis megfagyott bennem minden, amíg nem sírt fel a pici.
Igyekeztem nyugodt lenni, de azért az emberben ott motoszkál a drukk.
Minden jót, könnyű szülést kívánok 😊
2/7 anonim válasza:
Én is mindig rettegtem a szüléstől, a fájdalomtól. Utolsó pillanatban farfekvéses lett a kisfiam, egy nagy kő esett le a szívemről, hogy császároztak.
3/7 anonim válasza:
En is. Pedig második szülésem lesz, es az elsővel semmi probléma nem volt. De annyira szeretnék már túllenni rajta. Normalis, ahogy érzel!
4/7 anonim válasza:
Én is féltem, akkor azt gondoltam, milyen jó volna ha császárral szülnék, mert majd attól nem félnék.Aztán úgy alakult, hogy az utolsó hónapban mondta az orvos, hogy ebből császár lesz, hát az utolsó hetekbe épp annyira féltem tőle, mint a szüléstől.:)
Normális dolog félni!
5/7 anonim válasza:
Én halálosan rettegtem kb, de amikor végül menni kellett, valahogy elmúlt. Közben sem féltem, csak azt vártam, hogy mikor lesz már vége. De a félelem valahogy azzal szűnt meg, hogy kézzelfogható lett minden. Esetemben igaz volt, hogy az ismeretlen ijesztett meg. Pedig fájt, meg szörnyű volt, de ijesztő nem. Második szüléstől már nem félek, csak remélem gyorsabb lesz, mint az első volt.
6/7 anonim válasza:
Szülésre készültem, 40+6 naposan. Mikor kiderült hogy császárom lesz 30 percen belül, elkezdtem félni, pedig igazából okom nem volt rá, jó orvosom volt, jó kórhazban voltam. Pánikrohamot kaptam a műtőben, hánytam, csak lórúgasnyi gyógyszerrel sikerült rendezni a vérnyomásom és a légzésem. Annyira rettegtem hogy valami baja lesz a kicsinek. Életem leghosszabb 5mpe volt mikor már tudtam hogy kint van a baba, és nem sírt fel, csak a valadékszívó hangját hallottam, mindenki csendben volt. Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt, mikor megmutatták a gyönyörű, vörös fejjel ordító kislányomat, adtam neki egy puszit, és elájultam. 🤦 Minden stressz hirtelen elmúlt. A kórteremben ébredtem, hogy a férjem fogja a kicsit, és a dokim meg mosolyog, hogy jól ráijesztettem.
7/7 anonim válasza:
Én is féltem a terhesség alatt, a fájdalomtól és az esetleges komplikációktól is. Aztán az utolsó 1-2 hónapban elmúlt minden félelmem, mert nagyon sokat volt velem a férjem. Beszélgettünk az érzéseimről, együtt tájékozódtunk a témában. Aztán megszületett a kislányom a taxi hátsó ülésén, úton a kórházba. És közel sem volt olyan fájdalmas mint gondoltam, egy-egy migrénes fejfájásom kínzóbb volt, mint a szülés. Nagyon várom a következőt. A stressztől amúgy megfeszülnek az izmok is, nehezebben lazulsz el, ami szüléskor nem előnyös. Ne félj!!! Lehet neked is tök jó lesz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!