Miért kapnak nagyobb elismerést azok, akik természetes úton szülnek?

Mert az emberek szeretik bántani egymást... Amíg nem volt csm, addig azzal, hogy tudsz-e fiút szülni, vagy sokat... Most meg ez.

Semmit nem számít az életben az a pár óra amíg a szülés tart, egy szükséges rossz. A lényeg, hogy egeszseges, boldog családod legyen szeretetben a többi családdal! Erre kellene több energiát fordítani :)

A természetes szülés a szülés pillanatában szerintem tényleg jobban fáj, mint a császár. Mert a műtéthez érzéstelenítenek, a természetes szülésnél van aki fájdalomcsillapítót se kap.

A lábadozás már más kérdés. Természetesen szültem, én a következő napon már kb futkostam, míg a császáros anyuka mellettem 3 nap után is katéteres zacsival sétált.

Maradjunk annyiban, hogy egyik se kellemes és egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál.

Tök logikátlan…

Egyetértek.

2 hüvelyi szülésem volt, vannak kivételek, de a kórházban a 6 csm-ből 1 járkált úgygy, mint egy átlag hüvelyi szüléses ( és az 5 hüvelyiből 1 szintén nem tudott rendesen felkelni)

A csm szobatársaknak pedig mi próbáltunk segíteni a babával..

Szóval szerintem ők a nagy hősök.

Szerintem valamiért a császárt tartják a "könnyebb" útnak. Merthogy- főleg programcsászár esetén, ugye- csak bemegy egy előre egyeztetett dátumon az anyuka, kivárja a sorát, és fél óra múlva már a kezében a gyerek. A természetes szülés minden bizonytalansága, kérdéses időtartama, aggodalma és hát, fájdalma nélkül (mert azért tény és való, hogy a vajúdás bizony fáj). Az más kérdés, hogy ez egy hasi műtét, a maga kockázataival, és nem mellesleg a felépülési idő jellemzően tovább tart, hiszen a hasfalat(!) vágják át, hogy kivehessék a babát, de mégis sokan úgy tekintenek erre, mint az egyszerűbb és könnyebb útra.

Gondolom ez főleg azoknál igaz, akik a vajúdást nagyon megszenvedték, azért elég sokat lehet olvasni az ilyen 20-30 órás küzdelmekről, aminek a végén aztán egy traumatikus szülés van ilyen-olyan sérülésekkel. Ők lehet, hogy tényleg úgy vannak vele, hogy a császár könnyebb lett volna, mert az legalább előre kiszámítható (sürgősségi császárnál megint más a helyzet). És esetükben az is lehet, hogy tényleg így lett volna. Nem tudhatod előre, kinek mennyire lesz megterhelő a császár vagy a természetes szülés, azért császáros anyukák között is sok van, aki pikk-pakk felépül és akinek mindkettőben volt része, az is ezerféle módon megélhette az egészet.

Igazából szerintem is halál mindegy, milyen úton születik meg a kisbaba, és nagyonnagyon csúnya dolog egyiket vagy másikat piedesztálra emelni/lenézni. Az a lényeg, hogy egészséges legyen a baba is és az anyuka is és utána egy boldog, teljes családként élhessenek együtt. A szülés körülményei mellékesek, az csak ~1 nap az ember életéből.

Benne van a szóban, hogy természetes szülés. Amire az anya és baba együtt képes volt. Mindketten megdolgoztak érte, együtt csinálták végig a vajudastol kezdve a kitolasig. Ez az első igazi osszehangoltsag. A nő teste képes szülni. Fájdalomcsillapító nélkül.

Nem értem ezt a szükséges császárra természetesen, de az indokolatlanul programozott vagy mert külső segítség nélkül nem tud szülni a nő az már más.. Ő nem tudta megcsinalni. Aki meg úgy szül ahogy teremtve van a teste, az igen. Ennyi. Nem ugyanaz a kettő.. A császár egy műtét és kiveszik a gyereket, az nem szülés. Mindegy, hogy utána mi van. Nem konnyebb és nem jobb a császár se nen rosszabb, de az nem szülés. A szülés az amikor athalad a SZÜLŐ csatornán a baba és az anya minden erejével világrahozza. Ez óriási dolog..

Ez azért van így a köztudatban, mert elvileg a szülés a létező legnagyobb fájdalom, ami annyira erős, hogy az életben előtte/utána nem érzel olyat (én amúgy nem tudom, kétszeres császáros vagyok, komplikációk miatt nem vajúdhattam, de ezt mondják). Szóval aki ezt nem éli át, az nem tudja, mi a fájdalom, de jó neki, hogy ezt a rémséget megúszta, neki könnyű, mert nem kellett ezen átmennie. Ez a logikája a dolognak.

Más kérdés, hogy ökörség, mert a császáros is szenved, csak ő utána. Ahogy többen is írják, mikor természetes szülés után futkosnak az anyukák másnap, a császár után napokig görnyedten közlekedsz, fáj minden mozdulat, és még amiatt is foshatsz, hogy a sebbel minden oké legyen, mert sokaknak begyullad/szétnyílik/stb. Nem is beszélve a fincsi összenövésekről, amik a műtétek után jó eséllyel kialakulnak, és ami miatt pl. én személy szerint nem érzek pisilési ingert vagy 3 éve, csak alhasi görcsöt és feszülést helyette. Mondjuk tény, a természetes szülésnek is lehetnek komplikációi, de míg egy simán, gond nélkül lezajlott természetes szülés után másnap semmi bajod nincs, egy simán zajlott császár után azért jó 1 hétig még kínlódhatsz minimum, aztán meg még pár hét, mire már sehol sem fáj. Én elcseréltem volna ezt a hetekig tartó nyomiságot pár óra intenzívebb fájdalomra, de mivel nálam már a terhesség is problémás volt, ez nem volt opció, örültem, hogy végigvittem mindkettőt.

8 igen, pont erről szól a kérdés. Hogy sokan beavatási szertartást csinálnak a szülésből.

Ma már nincsenek szertartások meg ritualek az életben, és sok nő a szülést teszi ezek helyébe, leszórva kis ezoterikus mázzal... Ha véletlenül máshogy sül el, legalább lehet menni szulesfeldolgozo tanfolyamra, amit a hasonló wannabe természetanya guruk tartanak, akik a nagy segítés közben elfelejtik, hogy a problémát ők maguk okozzák a buta habos babos születés-etalonjukkal...