Aki félt a szüléstől végül jobb vagy rosszabb élmény volt?

Hát, lepontoznak, ha azt írom, hogy nem is fájt.

Pedig semmi volt az egész. Teljesen meglepett, hogy ennyire fájdalmatlan a szülés. Biztos valaki érzi, és valakinek nagyon fáj, nem tudom ez mitől függ... De rengeteg dolog volt már az életemben, ami fájt, a szülés viszont nem.

Nekem inkább fárasztó volt, mint fájdalmas (elfolyt a magzatvíz éjjel, de nem indultak be a fájások 24 óra múlva se, oxival kellett indítani a bulit, semmit nem aludtam 26 órán keresztül, és akkor kezdődött az igazi szülés).

Persze fájt, de egyrészt én is az elejétől készítettem magam, hogy nagyon fog fájni, másrészt az idő megszépíti. Én 5 hónapja szültem hüvelyi úton, gátmetszéssel, de a gátsebbel járó kellemetlenségek hetekig engem sokkal jobban megviseltek, mint a szülés

Sokkal kevésbé volt fájdalmas és drasztikus, mint, ahogyan előtte elképzeltem. Arra számítottam, hogy érezni fogom az észveszejtő, brutális, szinte egybefolyó oxitocinos fájásokat, és esetleg hányok is tőle. Ilyet végül nem éreztem, és nem is hánytam. Arra is készültem, hogy fájni fog a medencém/ keresztcsontom, ill. hogy kisugárzik valahová a fájdalom. Ilyet sem éreztem végül. Hosszú szenvedésre készültem. Végül a szülőszoba előtti részt nem éltem meg igazából fájdalmasnak. A 3-4 perces fájások nem viseltek meg igazából. Egyetlenegy fájás fájt valóban, mielőtt a szülőszobába kerültem. Az ott töltött 4 órában pedig körülbelül 10-15 tényleg erős fájást éltem át csak.

Ha lenne következő szülésem, és abból indulnék ki, hogy az is ugyanilyen lesz, akkor egyáltalán nem félnék tőle, mert nem történt velem semmi rossz, és semmi iszonyú fájdalmam nem volt. De ez egy komplikációmentes, fájdalomcsillapításos szülés volt, ahol a testem is jól reagált erre a fájdalomcsillapító módszerre (van, aki pokolian szenvedett ugyanilyen fájdalomcsillapítás mellett.). Ha az járna a fejemben, hogy másodszorra nem biztos, hogy ilyen szerencsés leszek, akkor félnék tőle. De nálam ez nem aktuális, mert nem szeretnék még egy gyereket.