Nagyon nehéz lesz a 2 éves kislányom nélkül a kórházban töltött pár nap szülés után?

Az a 2 nap semmi lesz ahhoz képest,ami azért"kapsz" majd mert hazavittél egy új kisbabát.

Ne haragudj de szerintem ennyire nem szabad becsicskulni egy 1.5 évesnek.

Igenis van eset amikor ott kell maradni a mamával vagy anyának más dolga van, stb, de komolyan, az hogy 2 napig a kórházban leszel amikor szülsz semmi ahhoz képest, hogy lesz ott egy kisbaba aki az első 3 hónapját rajtad fogja tölteni.

Nagyon nagyon sürgősen neki kell állni a külön alvásnak, hogy egy picit legyen el maga is, hogy nem ő a világ közepe.

Én is kötődve nevelem a még egykét, de hogy otthagyom a mamának 3 órát és aztán tepernem kelljen hogy ujra szeressen szerintem nagyon rossz irány.

Nem kell "nagyon sürgősen nekiállni a különalvásnak". Annyira utalom ezt a kioktató, magas lóról beszélő hangnemet, egyrészt. Miért kell ez? Anyák vagyunk egymás között, basszus. Másrészt, tényleg nem kell, mi együtt aludtunk négyen, tök jó volt, a nagy gyorsan megszokta, hogy a pici néha nyöszörög, ha meg nagyon sírt valamiért, átmentem a babaval a másik szobába. Volt, hogy úgy aludtak el összebújva.

Viszont abban igaza van 1-nek (még akkor is, ha nem értem, minek így fogalmazni, hogy "nem kell becsicskulni", senki nem csicskul be senkinek, csak egy anya kicsit túlérzelmeskedi a dolgot), hogy nem érdemes ilyen világvége módon hozzáállni a kúlön töltött időhöz. Hidd el, a gyerek leveszi, hogy szinte bocsánatkérően mész hozzá vissza, és tudja, hogy mivel hathat rád még jobban. Néha kell kicsit külön lenni es nem dől össze a világ. Én a kórházban arra gondoltam, hogy az újszülöttel most tudok csak tökéletesen kettesben lenni, hiszen ha hazamegyünk, már 2 gyerek lesz ott mindig, így sosem lesz olyan, mint az elsőnél, hogy csak rá tudok koncentrálni. Másrészt jó érzés volt, hogy a férjemnek is volt alkalma megmutatni, hogy elvannak több napig, előtte mindig sérelmezte, hogy erre sosem nyílik alkalma. Nagyon jó is volt, ment minden, mint a karikacsapás. Szerintem engedd el magad, nézd a dolog jó oldalát, és örülj annak, ha a gyereked elvan nélküled másokkal. Önálló embereket szeretnénk nevelni, nem olyanokat, akik rajtunk csüggnek.

Nekem a kislányom 2,5 éves volt ,mikor megszületett az öccse.

4.nap jöttünk haza a kórházból.

(Látogatni bejöttek a férjemmel )

Mi is együtt aludtunk. Mindent együtt csináltunk ,mindenhova vittem magammal. És a mamánál is irtó kevés időt töltött.

Én amiatt aggódtam ,hogy hogy fognak itthon ketten elboldogulni a férjemmel. Vajon mennyire lesz ügyes ,találékony ,türelmes apa😅

Feltettem a testi épségét.

És aggódtam ,hogy mennyire nagyon hiányozni fog majd. Biztos sírni fogok a kórházba emiatt.

Nem így lett. Megszületett a fiam.

A gondolataim ,az érzéseim annyira kavarogtak bennem, annyira felgyorsultak az események ,hogy aznap mikor született pont nem arra gondoltam ,hogy sírni fogok mert nem láthatom a kislányomat.

Pihentem ,mint az első szülésnél is ,akkor is vartak, kapartak..

Kislányunk aznap a mamánál volt.

A többek elmondása szerint ,nagyon elvolt. Izgatott volt ,tudta ,hogy érkezik a kisbaba.

Nem haragudott ,kicsi ő ahhoz ,hogy haragudjon ,vagy utálkozzon.

Megértette mi miért történik. Persze türelmetlen volt. Mikor jön anya haza. 😀

Elképesztően jól elvolt az apjával. Annyira közel kerültek egymáshoz ,hogy engem kb total lekakált 😅

Azóta is iszonyat szoros a kapcsolat közöttük ( 7 éves elmúlt már )

A neheze amúgy akkor kezdődött amikor hazajöttünk ,ugyanis eljött nálunk a testvér féltékenység.😔

Tehát nekem nem a kórházban töltött idő volt a nehéz.

Hanem itthon ,hogy most már 2 ember igényelt engem ,és kb egyszerre. A fèltèkenysèg. Hogy nem tudtam 2 felé szakadni.Èn emiatt sírtam sokat. 😔

Rettentően szánalmas, hogy egy kétéves ilyen szinten irányít és pattantok neki.

Megsértődik, tyűha, és akkor mivan? Majd kiheveri, de amíg kinyaljátok a sggét, nagy bajban lesztek, főleg, mert ez egy újszülött mellett nem fog menni.

Készüljetek fel pár hónapnyi rémálomra a gyerekkel. Vagy egyszerűen már most állítsátok le a felesleges hisztijét.

A 6os, mintha totál minket írt volna le.

Itt is 2,5 év van köztük.

Szülés elött csak velem volt, senkivel nem maradt el. Se mama, se apa, senki. Velem jött mindig mindenhova.

Rettegtem, de én attol, hogy az apja hogy fogja bírni.

Megoldották, ennyi. Senki nem halt bele. Jobban elvoltak, mintha velem lett volna.

Aztan mikor hazajöttünk jött a féltékenység, illetve hogy 2 gyerekkel legyek itthon egyedül, oldjam meg a mindennapokat. Na az a kihívás, nem a kórházos napok.

Ugyanez van nálunk,mint ahogy az utolsó irja

Csak még elég friss

2.5 éves a kislányunk, 6 hetes a kicsi

Rettentő kemény,szóval én ezt nem gondoltam volna,mikor még a pociban volt a kisbabánk

Pedig a kicsi eszik,alszik,picit estére hasfájós,de amugy elvan,jó baba

A nagy igényli,hogy vele legyek,de megérti,hogy a tesót etetni kell,tisztába rakni,ha sír megnyugtatni,altatni

Be kell vonni mindenbe

Nekem is van segítségem,a férjem

Megoldjuk valahogy,az eleje kemény csak,utána meg majd visszasirjuk

A kaját rendeljük,égő vagy sem,nincs időm főzni

Hétvégén szoktam csak,ugy hogy átjönnek mamiék,de akkor sütit is

Mert ha a kicsi alszik,akkor a nagylányommal mondókázunk,olvasunk,picit le van maradva beszédben,de majd megered a nyelve

2 hete kezdtem el vele a szobatisztaságot,hálIstennek már csak estére van pelus

Szóval, hogy nem kell főznöm,már ez egy terhet levesz a vállamról

Mert különben tuti megbolondulnék

A háztartás is néha szalad,de már a nagyot játszva belevontam,persze néha hátráltat,de elvégzem amit kell

Kitartást majd nektek is,menni fog

Kérj bátran segítséget

A gyereknek anyára van szüksége,nem egy idegroncsra,ha nincs kaja főzve?rendeltek,ha szalad a ház? Sz@rd le,nem kell mindent megcsinálni egy nap alatt