Ez egy átlagos szülésnek számít vagy egy nehéz szülésnek?

Szerintem túl van misztifikálva egy picit a mai világban ez a baba szempontú szülésélmény, szülési trauma, stb. Most őszintén tegye mindenki a szívére a kezét és mesélje el mennyire emlékszik a születésére, illetve az első 1-2 évére. Mekkora trauma volt neki, fájt-e, stb. Egy babának alapvetően trauma kikerülni a világra. Teljesen megváltozik az élet körülötte, eltűnik az addig védelmező, meleg burok és egy hideg, rideg nagyvilágba csöppen, ahol nincs már anya szívverése, sem semmi, ami addig neki a biztonságot jelentette. A szülés egy természetes folyamat. Normál helyzetben az anyának a belső hangjaira figyelve kellene a babával közösen dolgoznia és világra segítenie. Semmilyen erőszakos nyomás számolással, ordító biztatás, hogy "nyooomjon anyukaaa", rutinszerű oxi és vagdosás, hasbakönyöklés, stb. Így tud egy szülés szép élmény maradni. A baba pedig a szülőcsatornán és hüvelyen áthaladva megkapja a szükséges első "baci kultúrát". Szerintem az anyai test egy csoda. Pontosan olyan hormonokat termel a 9 hónap alatt és a szülésnél is kvázi azonnal, amire a mamának és a babának szüksége van. Könnyebben indul a tejelválasztás, aktívan működik a saját fájdalomcsillapítás, gyorsabban jön az anyai kötődés, stb.

Én sem mondom, hogy a császár rossz, csak nem értem, hogy miért tartjuk alapból jobbnak már lassan, mint azt az utat, amit a természet megalkotott.

A természet nem a kérdező szülését alkotta meg, ez egyértelmű, de ha már a végén kerül elő csak az oxi és vákuumot is alkalmaznak, akkor valószínűsíthető, hogy valamilyen nem várt komplikáció lépett fel, amikor már közel sem az a téma, hogy választható lenne a beavatkozás, vagy a császár, hanem hogy a baba egészségesen megszülessen. Nyilván ha tudom, hogy természetes szülésnél törvényszerűen szétkaszabolnak, vákuumoznak, infúzióznak és ki kell belőlem erőszakolni a gyereket, akkor valószínű én is inkább egy tervezett császár mellett döntenék. DE! Nyilván nem így indul neki senki a természetes szülésnek, mert az esetek nagy többségében ha támogató a szüléskísérő gárda, akkor problémamentesen lemennek a szülések akár minimális sérüléssel, vagy anélkül. Csak ennek nincs hírértéke. :)

Én mindig azt mondom, hogy amíg valaki nem élt meg egy és ugyanazon szülést kétféle módon (ami ugye lehetetlen), addig nincs értelme hasonlítgatni. Lehet, hogy a kérdező a császárral is megszenvedett volna. Lehet, hogy könnyebbe élte volna meg. Ez az, ami sosem fog kiderülni. Ennek a babának ez volt a szülésútja.

Én nem mondtam, hogy szándékosan okozzunk fájdalmat egy babának, nem ez akart a mondanivalóm lényege lenni. Csak azt akartam "üzenni" valahol, hogy nem véletlen, hogy a természet ezt így találta ki. És ha a természet így találta ki, akkor kicsit túl van az tolva, hogy a babának ez mekkora fájdalom, trauma. Szerintem. Nyilván nehéz, ahogy az anyának is az, de szerintem ez a közös munka egy hatalmas csoda és az anyai testet is annak tartom, ez van. Vagyis csak azért nem választanék császárt, mert a babának a természetes születés trauma, fáj. Nyilván ahogy írtam is, ha tudom ELŐRE, hogy úgy kell kierőszakolni belőlem a végén a gyereket, ahogy sajnos a kérdezőnél (vagy kénytelen vagyok olyan helyre menni szülni, ahol ezek alapok), akkor nyilván nem ezt az utat választanám sem neki, sem magamnak. De nem tudom előre és ha már a csatornában van a baba és máshogy nem megy, nincs más opció, mint onnan mielőbb kijuttatni, vákuummal, könyökléssel, bármivel. Az ember általában nem lát előre és így felesleges hasonlítgatni a természetes szülést (aminek akár művi befejezése lehet) a császárral (ami alapból művi). Egyik sem jobb, mint a másik. Nem lehet előre látni. Ennek a babának valamiért ez volt az útja és kész. Anyuka pedig annyit tehet, hogy azzal segít a babájának, amivel tud. Viseli, hogy egészségesen világra tudjon jönni.

Az hogy nekem, szép természetes szülésélményem volt(és remélem, hogy a babámnak is) állami intézményben, semmi különös nincs, sőt... biztosan hazudok, mert így gondolom, vagy igazi ősanya vagyok. A rémhírek mindig gyorsabban terjednek. :)

Császároztak. Soha nem fájt a hegem, nem éltem fájdalomcsillapítón. Amíg a kórházban tartózkodunk, addig hoztak reggel-este, azt mondták, hogy nyugodtan vegyem be, ha kell, de nem kellett. 3 hét múlva olyan voltam, mint régen, semmit nem éreztem. Gyönyörű a heg, nem fáj semmi, nincs összenövés.

100-szor inkább egy császár, mint egy hüvelyi szülés, vajúdás, tágulás, szakadás, esetleges inkontinencia stb.

28as, sokan megszülnek hüvelyi úton, minden apró repedés nélkül, már másnap jönnek mennek, a hüvely is helyre áll 2 éven belül olyanra, amilyen kb volt...

Lehet, hogy hamar gyógyult, de ne add már be, hogy amíg a kórházban voltál még, sem fájt soha... bár lehet magas a fájdalom küszöböd és jól bírtad, de az más...