Akik szültek császárral és természetes módon is, melyik volt a "jobb"?

Ismerős az elsőt természetes úton szülte, gátmetszéssel, de már pár hét múlva nem is érezte. Rá két évre programcsászár volt farfekvés miatt, na a heget azóta is érzi aktus közben, vagy ha olyan az idő 🤷

Én kettőt szültem természetesen, őszintén kibírható és örömmel tölt el, hogy megadatott, hogy nem kellett egy nagy hasi műtétet átélni, még ha az eredménye az életem értelme is.

Nyilván ha indokolt, akkor nincs mese.

Császár sokkal jobb volt.

Hüvelyinél szanaszét szaladtam, 2 hétig magam alá csináltam, nem tudtam tartani.

Császárnál csak az első felkelés volt kellemetlen, de ki lehetett bírni.

1csm, 2 termeszetes, nekem halistennek semmi szovodmeny, felgyogyulas is gyorsan ment, igaz csm volt 28evesen es masodik term. 38evesen.

Egyertelmuen a sima fele hajlok, en ott ereztem h szulok es ugy ahogy ez ki van talalva, beleertve minden fazisaval es szenvedesevel,nekem erre szuksegem volt es a maga perverz modjan hatalmas pozitiv elmeny volt mindketto, de ertem es elfogadom h masnak meg nem az es nincs szuksege ilyesmire.

Az első természetes volt, a második császár lett, mert nem akart befordulni a kisasszony és nem mertem nekimenni egy faros szülésnek (lett volna rá lehetőség).

A természetes minimális sérüléssel járt, 3 nap múlva már szinte olyan volt, mintha semmi nem történt volna, nem volt seb jellegű fájdalmam, csak a derekam fájt még 1-2 hétig. Nagyon gyorsan felépültem. A császársebet én nagyon megszenvedtem, nekem hetekig iszonyatosan fájt, egyszer gyulladni is kezdett és még mindig érzem. (1,5 év eltelt)

Nekem olyan nem természetes érzete is volt az egésznek, hogy őszinte legyek lélekben is megviselt, hogy az egész olyan művi volt, pedig tervezett császár volt, készültem rá. Nyilván tök jó, hogy fájfalommentes a műtét, de fura, hogy nincs gyerek, majd 20 perc múlva minden küzdelem nélkül ott van a gyerek. Lehet én vagyok fura. :)

A természetes szülésnél valahogy annyira átkattant az elmém, hogy én nem mondom, hogy valaha is éltem meg ennél nagyobb fájdalmat, de tényleg azt éreztem, hogy együtt csináltuk meg és ez akkora érzelmi, hormon és mindenféle löketet adott, hogy soha nem cserélném el semmire azt az érzést, amikor a mellkasomra tették a babánkat szülés után. Leírni sem tudnám azt az egyveleget, amit akkor éreztem. Teljesen más volt, én is azt éreztem, hogy ez így van kitalálva. A felépülés is gyorsabb volt, a tejbelövellés is előbb jött, pedig első baba volt. Flottul ment minden.

Ettől függetlenül nyilván a lényeg, hogy egészséges baba jöjjön a világra bárki bárhogy is dönt, vagy akárhogy is alakul.