Hogy van ekkora bátorsága a nőknek gyereket vállalni? Ennyire erősen beléjük van kódolva a fajfenntartás?
Nagyon durva dolog a szülés. Rettentően fáj, és felléphet bármilyen komplikáció szülés közben. Mégis az emberek többsége erre önként vállalkozik.
Én nem szerettem volna gyereket, viszont sikerült teherbe esnem. Sajnos én nem vagyok az a nő, aki önként belement volna abba, hogy gyereket vállaljon, még akkor sem, ha a végeredmény egy csoda. Olvastam a szülésről, láttam videókat, és bármennyire is vágytam volna gyerekre, erre vállalkozni képtelen lettem volna. Így viszont más, hogy megtudtam, hogy ott van bennem egy kis élet, aki a szerelmünkből lett. Nem tudtam elvetetni a gyereket, viszont így lassan tönkremegyek a terhesség végéig idegileg, ami szegény gyereknek is árt. Sokszor az összeomlás szélén állok, annyira félek a szüléstől. Úgy érzem, hogy csapdába kerültem, minden nap azzal a tudattal ébredek, hogy mennyire borzalmas dolgot kell majd túlélnem, ami testileg és lelkileg is ki fog csinálni, és elsírom magam. Szeretném is a babát, de a félelem nagy úr, sajnos ezen a félelmen semmi sem tud felülkerekedni. Utólag belegondolva a helyes döntés az lett volna, ha elvetetem, mivel ez egy olyan feladat, amihez az idegrendszerem túl gyenge. Azt hittem, hogy lesz esélyem megerősödni, de ugyanolyan gyenge vagyok, és ez az alapból nagy félelem a szülésig fokozódni fog, aminek nem lesz jó vége. Rosszul döntöttem sajnos, jobban át kellett volna gondolni a dolgot, és nem vállalkozni egy olyan feladatra, amihez nincs meg a képességem, amihez nem elég fejlett az idegrendszerem.
Szülés után voltam rota vírusos.
Volt egy olyan ejszakam, hogy kb ötször mondtam el, hogy inkább megszülök újra, csak ennek legyen vége :D
Igazából annyira nem durva a szülés. Mármint fáj meg minden, de bőven bírható. Na meg csak pár óra, max 1 nap az életedből, akármilyen is, és utána el is felejted az egészet. Szerintem nagyon felspannoltad magad, és érthető is, hogy félsz az ismeretlentől, de ugyanakkor ez nem is reális és nem is indokolt félelem. Egy pszichológus, vagy akár egyébként egy dúla is tudna segíteni, hogy segítsen felkészülni és megnyugodni kicsit. Nekem rengeteget segített a szülésfelkészítőn a dúla, aki elmondta, pontosan mire számíthatok, mik a lehetőségeim ebben és abban az esetben, és szerintem ez rajtad is segítene, mert te most ugye random helyeken összeolvastál minden borzalmat, miközben amúgy a tartós sérülések aránya nem akkora, mint az anyukás blogokon írják (csak ugye, mint a gyakorira is, az ilyen helyekre is azok írnak, akiknek gondja van, nem jön ide se senki lelkendezni, hogy mennyire szuper volt minden).
Amúgy én elsőre azért vállalkoztam rá, mert volt bennem egy ilyen kíváncsiság-érzés is, hogy ez milyen lehet, a terhesség meg maga a szülés is érdekelt, hogy pontosan milyen érzés. Másodszorra meg azért, mert már tudtam, hogy igazából nem is akkora nagy truváj az a szülés. A harmadik meg már csak úgy, mert miért ne :D Ha ennyire ráfeszülsz, akkor előre bebiztosítod magadnak, hogy traumatikus és borzasztó élmény legyen. Lazulj el, nyugodj meg, egy természetes folyamat, ami ha tényleg olyan rettenetes lenne, mint ahogyan félsz tőle, akkor kb kihalt volna az emberiség.
anyaterapia.hu
Szuper szakember, kifejezetten szülés, anyaság témakörben dolgozik.
A szülésnél kérhetsz fájdalomcsillapítást. Jó lehet egy szülésfelkészítő tanfolyam, ahol képbe kerülsz a szülés folyamatával, és az azt követő napok történéseivel. Ha van lehetőség, beszélj szülésznővel is.
Vannak szuper szülésfelkészítéssel kapcsolatos könyvek.
Pl ez.
Ha szembemész a félelmeddel, és tudatosan készülsz a szülésre, sokkal könnyebb lesz.
Emberek, ez a szokásos napi gyerekellenes kérdés, ne dőljetek be a trollnak.
Kérdező: Igen, faj a szülés. De nem, nem foglak megerősíteni: igenis megéri, és a macskatartás nem fog kompenzálni soha a gyerek hiánya miatt érzed bizonytalan fájdalmadban. A szülő nők csodát élnek meg,neked pedig erről fogalmad sincs.
Hát figyi, nálunk is lett, nem tervezetten. Én is kb. kivoltam, a szülés gondolatától én is pont azt gondoltam mint te, hogy ezt ki vállalja önként? Bolond?
Majd 35 héttől már tényleg "terhes" lett a pici. Onnantól úgy voltam vele, hogy bármennyire is fáj, csak kapjam vissza a testem.
Aztán nekem elég kíméletes szülésem volt. Eleve nem akartak jönni a fájások. Mivel kiszakadt a magzatburok, így nem várhattunk arra mikor kezdek el fájni, így oxit kaptam (ami elvileg brutálul fáj mintha nélküle szülsz). Hát nekem még órák kellettek mire elkezdett annyíra fájni, hogy már azért pihegtem néha. A fájdalom sem volt vész. Én pl a fájdalomcsillapítást is elutasítottam, mert nem éreztem katasztrófának a dolgot.
Ami sokkal jobban fájt, az a szoptatás utána. Kapsz szülés után oxit, hogy húzodjon vissza a méhed.Ezt a természet is megteszi a szoptatás által. A mesterséges oxi meg sem kottyant
De minden szoptatás felért egy bélcsavarodással.
Ez az álnaív kérdés, drága jó istenem. Hogy miért vállalkoznak erre sokan? Na vajon miért??
Mintha azt kérdezné, hogy miért járnak az emberek suzukival, ha létezik Mercedes?
Vagy tényleg troll, vagy egy kegyetlen gyerekes valaki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!