Kiváncsi lennék olyan anyukák élménybeszámolóira, akik rettegtek a szüléstől, és most már túl vannak rajta. Hogyan éltétek meg, tényleg annyira nehéz volt, mit éreztetek akkor mikor tudtátok, hogy itt az idő és szülni kell?

szia, én már két szülésen is túl vagyok. nekem egyszerü vérvételre is diszkiséretre van szükségem, úgyhogy gondolhatod mennyire vagyok bátor. Biztasd magad azzal, hogy ez elől már úgysem tudsz menekülni, és mások is kibirták, sőőőőt a mainál sokkal nomádabb körülmények között is. ne hagyd, hogy a félelem felülemelkedjen rajtad, mert akkor összerándul a tested, tiltakozik a benne végbemenő folyamatok ellen. :-))) azok akkor is végbe mennek ha te nem akarod, legfeljebb hosszabb és fájdalmasabb lesz. Hidd el túlélhető, sőőt, nagyon szép élmény lesz számodra. gondolj arra, hogy minél előbb szeretnéd a karodban tartani a babát. Ne félj. Én magától aa szüléstől nem féltem, persze izgultam azért. sokkal inkább attól féltem, hogy minden rendben menjen, a babával ne legyen semmi baj. első babám vajúdással együtt 2 -, második babám 3 óra alatt született meg. hozzáteszem méhszájam mindkétszer valamennyire nyitva volt, ez jelentősen csökkentette a tágulási időt. az összehúzódások nekem bőven elviselhetőek voltak, kisfiamnál kb. a szülés utolsó 20 perce volt, amire azt mondtam, hogy fájt.

Könnyű szülést kivánok neked!

Én is nagyon paráztam tőle, főleg mert elképzelni se tudtam milyen. Mindenki azt mondta hogy mint a menstruációs görcs, olyan lesz. Én akkor paráztam be igazán, mikor elkezdődött a vajúdásom, egyből 15 perces fájásokkal majd 1 óra múlva már 5 percesek voltak. Na akkor rájöttem hogy köze sincs a mensis görcsökhöz (vagy a jóisten kegyes volt velem eddig és nem részesített ennyire fájdalmas mensiben)

Úgy voltam vele, hogy úgyse tudok mit csinálni, elmulasztani nem lehet, muszáj szülni:) Ekkor átadtam magam teljesen a folyamatnak és mikor azt hittem már nem bírom tovább a kisfiam lebegett a szemem előtt, hogy milyen jó lesz a kis testét magamhoz ölelni stb. Ez segített:) 5 óra alatt meglett vajúdással együtt.:)

Most már szinte nem is emlékszem a fájdalmakra:)

Szia!

Az én babám 11,5 hetes.

A 28 hetes UH-ig nem foglalkoztatott nagyon a szülés gondolata. Úgyis lesz valahogy - gondoltam. 28 hetesen derült ki, hogy farfekvéses a babám. Akkor beparáztam, mert felmerült a császár gondolata. Napokig sírtam és könyörögtem a babának hogy forduljon meg. A 36 hetes UN-n is faros volt, akkor el küldtek műtét előtti kivizsgálásra biztos ami biztos alapon. És akkor mondta a doki azt is, hogy a kisfiam kicsit nagyobb az átlagnál. Ekkor már teljesen bepánikoltam. Alig vártam, és egyben rettegtem is a kiírt naptól. Eljött az is. 09.16. Semmi nem történt. Két naponta jártam magzatvíz vizsgálatra és NST-re. 23-án befektettek a kórházba. Mondanom sem kell, hogy jöttek a rémtörténetek. Az egyik kismamát 20 órás vajúdás után császározták. Ettől féltem én is. 29-én reggel vizsgálat után mondta a doki, hogy ez a baba nem bírna ki egy pár órás vajúdást sem, és én sokkal többnek nézek elébe. Egy nap híján 42 hetesen a méhszáj még mindig 3100 volt, és egy db fájásom sem volt. Másnap reggel 7-re rendelt be a szülőszobára szülni. De még aznap du és este is ki lettem írva NST-re. A délutánit pont a szülőszobai előkészítőben csinálták amikor leesett a pici szívhangja. Amikor ezt hallottam az én vérnyomásom meg felment az egekbe. Egyből toltak a műtőbe, és 15 percen belül megvolt a kisfiam.

15.18-kor született meg, és 16 órakor már a karomban volt. Aránylag gyorsan rendbe is jöttem, de az a lényeg, hogy mindketten egészségesek vagyunk.

Ja, még valami. A 6 hetes kontrollon közölte velem, hogy az előzmőnyek tekintetében a következő szülésem 90% hogy császár lesz. De már nem fogok parázni ennyire. Mondom most! :-))

szia!

Nyolc hete született meg a babám. Nagyon féltem előtte, főeg a bizonytalanságtól. Persze én is olvastam rémtörténeteket, hallottam iszonyú fájdalmakról. Valóban fájt, de elviselhető. Ahogy elkezdődött a vajjúdás, hirtelen lett bátorságom, és hagytam hogy törénjenek a dolgok. Mindíg arra koncntráltam amit az orvos és a szülésznő mondanak. A fájások között lehet pihenni, alatta pedig arra gondoltam, hogy mindjárt vége. A