Volt valami, ami jobban fájt a szülésnél?

Tudom, a fizikai fajdalmat kerdezted, de apukam halala. Ha fizikai, akkor nem, az elso szulesemnel fajdalmasabbat nem eltem at. Haton fekve volt a vajudas vege es a kitolas, mehszaj elmasszirozasa, orakig tarto orditas, hasbakonyokles, gatmetszes (ami sokaknak nem faj amugy, nekem 6 eve volt, megis emlekszem ra). A masodik gyerekemnel komplikaltabb kellett volna, hogy legyen, mert minden szempontbol nagyobb volt, megis az allva es negykezlabasan vajudas es terdelve kitolassal, sokaig egyedul vajudassal ezerszer elviselhetobb volt, talan egyszer sikitottam csak fel a fajdalomtol, akkor is azert, mert kerdezgetett a szuleszno fajas kozben, pedig kertem, hogy maradjon csondben. Amugy vegig csondben vajudtam masodjara. El is akadt a valla, megis amugy profin kezeltek, es gatvedelemmel megszuletett, a kezevel az amugyis nagy buksija mellett, rovid koldokzsinorral, 45 perces kitolassal. Ellatast igenylo serulesem sem lett.

Az elso szulesem is jo lehetett volna, ha bekenhagynak, addig ugyanis hiaba volt kemeny munka minden osszehuzodas, megsem volt elviselhetetlen. Azutan lett az, hogy belenyultak.

Nekem sürgősségi császárom volt, és nagyon megszenvedtem. A vajúdás nálam nem volt vészes, mert nem tudtam tágulni, és egy ujjnyiig jutottam csak. Gondolom utána jött volna a neheze. De a műtéti előkészületek pl. katéter az borzasztó volt, meg az egész műtét amit végigremegtem. Az meg hogy utána megszűnik minden, az akkor lehet hogy igaz, ha hüvelyi úton szülsz - gátvédelemmel, de császárosoknak utána jön csak a java! Szó szerint mindenem fájt: a hasam, a hátam (a szúrás helyén), a katéter helye (2 napig sírva pisiltem). Nekem még ehhez hozzájött a mellfájdalom, mert nehezen ment az elején a szoptatás és kisebesedett a mellem. Van akinek meg irtózatos fejfájása van a műtét után. 3 napig úgy éreztem, nem bírom tovább. Alig tudtam a hűtőig vagy a fürdőszobáig elvánszorogni. Szegény babám is 15 percig sírdogált, mire felültem, hogy felvegyem. Iszonyatos volt. Talán még a gyermekkori mandula műtétem viselt meg hasonlóan, de akkor csak a torkom fájt borzasztóan, nem mindenem.

Úgyhogy nekem is eddig a szülés volt a legfájdalmasabb. Az hogy sehogy nem jó, nemhogy a felkelés, de még fekve se, nem lehet egy jót pihenni. Persze megéri a baba miatt,de szerintem az sem igaz (sosem hittem el, amikor mondták),hogy elfelejted a fájdalmat. Én mondjuk úgy, hogy feldolgoztam, és mégegyszer bevállalnám.

Ne izgulj, kérdező, nem szoktak belehalni a fájdalomba a nők, sőt, látod, szülnek utána újra.

Nem, semmi nem fájt még annyira, mint a szülés. De ezek ellenére sem emlékszem rá vissza negatív dologként, pedig igen, a végén már valami teljesen más elmeállapotba kerültem a fájdalomtól, és mégis szülni fogok újra, mert bármennyire fáj, közben mégis egy csoda.