Azok, akik császárral akartak szülni, nem bántátok meg?

Nekem első szülésem volt így nincs viszonyítási alapom.

Indításom volt , de nem nagyon haladtunk, megkérdezték szeretnék e császárt.

Őszintén én nem bántam meg.

Nekem semmi rossz élményem nincs.

Hamar felépültem, jól viseltem.

Surgossegi csaszarom volt altatasban. Nem választhattam nekunk életmentő mutet volt lepeny leválás miatt. Azt sajnalom nagyon hogy nem lathattam a babam megszületni.

Viszont a csaszar egy nagy hasi mutet. Hónapokig tart a felépülés, es nem biztos hogy teljes. Nagyob gyakoriak az osszenovesek, hegservek (nalam is).

Fb-on van Császárvonal csoport. Nagyon hasznos csoport szakértőkkel.ha esetleg olvasnál/szakértő fele lenne konkrét kérdésed.

Nekem farfekvés miatt muszáj volt, de ha választhattam volna, akkor is császár inkább, mint epi nélküli szülés ( nálunk a kórházban nem nagyon adnak érzéstelenítést).

Egyáltalán nem bántam meg.

Főleg hogy nálam természetesen elindult a vajúdás, vagyis tudom milyen. Kb a harmadánál jártam, amikor beadták az érzéstelenítést és már akkor nem bírtam. Pedig ez még erősebb lett volna később.

Azt mondják h fáj császár után az első felállás. Ez igaz, de nekem kb annyira fájt, mint vajúdásnál egyetlen egy fájás.

Császárhoz kapcsolódó fájdalom összesen 2 volt (katéter és első felállás), ami annyira volt rossz mint egyetlen fájás.

A többi kisebb fájdalom kb elhanyagolható a természetes szüléshez képest.

De akkor voltam igazán hálás a babámnak, hogy nem fordult be, amikor egyik éjjel azt hallgattuk h egy szegény nő ordítja minden fájdalomnál, hogy "nem bírom, nem bírom".

Én a harmadánál nem tudtam csendben maradni, egyre hangosabban nyögtem már (otthon is a negyedik! órában már csak nyöszörögve tudtam elviselni a fájdalmat).

Ha újra kellene csinálnom, csak császár (szülés után 8 nappal egyébként már éttermeztünk, úgyhogy a felépülés is gyors volt)