Szülés után mennyi időbe telt regenerálódnod testileg és lelkileg is?

3 császárom volt, első 2 sürgősségi.

Az első nagyon traumatikus volt, fizikailag is teljesen lerúgott, az immunrendszerem totálisan lepukkant. 2 év volt lelkileg, fizikailag szintén. Az első 2 év volt a legkritikusabb.

Én nagyon szerencsés voltam, testileg nagyon hamar rendbe jöttem, igazából közvetlen a szülés után is már fantasztikusan voltam, ~1 hét után a gátsebem/aranyerem is meggyógyult, onnantól meg már tényleg csak a gyermekágyi vérzés volt az, ami még hátramaradt a szülés emlékéből.

Lelkileg meg nem viselt meg a szülés egyáltalán, engem nagyon feldobott a baba, tele voltam (mentális) energiával (az más kérdés, hogy a ház körül nem tudtam körbesétálni pár perces pihenők nélkül, de ez a terhesség alatti lustálkodásomnak is köszönhető talán).

Szerintem sok múlik a babán is és a közvetlen környezeteden is. Engem mindenki támogat, a férjem is abszolút az én oldalamon áll a gyereknevelési/gondozási elveimben, mindegyik rokon, anyós, stb elfogadja, ha valamit mondok és "szót fogadnak", tehát pl ha megkértem, hogy ne adjon csokit a gyereknek fél évesen, akkor nem adott, meg ilyen apróságok amiket döbbenten olvasok az ilyen-olyan anyukás fb-csoportokban, hogy egyáltalán nem magától értetődőek. Ez, hogy első pillanattól kezdve elfogadják az anyai kompetenciámat, a döntéseimet, annak ellenére, hogy első gyerekes szülő vagyok, baromi sokat segít az önbizalmamon. Meg az, hogy a férjemmel ugyanúgy gondolkodunk, ha esetleg valami miatt elbizonytalanodnék, ő ott van és támogat, segít, akár csak pár szóval megerősít. Ez szerintem elengedhetetlen, főleg az elején, amíg az ember rutinos nem lesz, de azért nyilván utána sem árt. A gyereken meg szintén sok múlik, ha hasfájós, nehéz természetű vagy egyszerűen csak olyan gyereked van, akivel nehezebben tudsz összehangolódni, az megint rengeteget számít. A lányomnak az első 3 hónapban a hangját nem lehetett hallani, ez azért nyilván más helyzet, mint amikor valakinek hasfájós babát dobott a gép.

Hogy lehet nehezen megbirkózmi azzal, hogy lett egy gyereked? Csak úgy ott volt az ajtóban egyik napról a másikra?

Teherbe akartál esni, aztán terhes lettél, megszülted. Mire számítottál?

Az a tapasztalatom, hogy azok vannak "lelkileg" rottyon, akik képtelenek az elfogadásra és csak lesnek hogy nem minden úgy és akkor vsn ahogy eddig megszokták.

Tessék már alkalmazkodni.

6# egyesek olyan sötétek és buták.. Mint pl Te.

2 évet küzdöttünk mire sikerült teherbe esnem. Az egész terhességem folyamatos rettegésből állt, hogy vajon meg e marad a gyermekünk, vagy ne adj isten ideje korán születik meg, és kórházba ki-be mászkálással. 10x véreztem, 3 pokoli bélgyulladásom volt. A lepény túl lent volt és nem is tapadt rendesen. Toxémiás lettem. Az utolsó 3 hetet kórházban töltöttem. Ott azért aggódtunk ne legyen túl kicsi, egészséges legyen, mert 30.héttől látványosan elmaradt.. Indítva lettem, majd sürgősségi császár lett, mert a lányom elakadt nyakán a zsínórral, leesett a szívhang, én is rosszul lettem.. A lányomat alig 5 percre láttam majd elszállították másik város PIC osztályára.. Szerinted milyen érzés összezárva csupa friss anyukával egy kórteremben, üvöltő kisbabákkal, a tiéd meg sehol.. Egyedül van ő is, te is..

Milyen mikor nem mehetsz a lányod után, mert a toxémia miatt te is veszélyben vagy..

Milyen mikor 4 nap után láthatod a lányod, nem foghatod kézbe, de előtte még jól megaláznak.. miközben friss császárosan utazol 40km 2x.. Milyen mikor az első szoptatás után majdnem össze esel az utcán olyan méhösszehúzódást kapsz.

Milyen mikor a gyereked többemberes, hordanod kell fejlődésneurológiára és még is fejletlen idegrendszerű, később sni-s lesz. Mikor mindenért meg kell küzdened,és minden apróságnak jobban örülsz.

milyen mikor az első 2 éved folyamatos gyulladásokból áll, mikor folyamatosan beteg vagy..

Szóval igen. Képzeld. Baromira meg tudja viselni az embert lelkileg testileg amikor az az áldott állapot nem áldott, helyette folyamatos rettegés. Vagy mikor hiába tudod, hogy minden életmentő volt, te még is úgy érzed elvettek tőled mindent..

De tudod bölcsebb lennél ha csendben maradtál volna. ✌️