Létezik olyan nő aki haragot érez a baba iránt szülés után, mert a megszületésével fájdalmat okozott?

Fel sem merült bennem, hogy a fájdalom miatt haragudjak. A szülés velejárója. Ráadásul amint megláttam a gyereket, el is felejtettem.

Mondjuk a szülés utáni depiben sem hiszek. Van aki jódolgában nem tud már mivel figyelem központjába kerülni ami "járt" a terhesség alatt, szülés után meg már a kicsi az érdekesebb.

Szerintem ilyen nincs. Szerintem senki nem haragszik ezért a saját gyerekére, hiszen mi vállaltuk.

Ha bármi nem úgy történik ahogy szeretnénk a szülés körül, vagy akár komoly probléma is adódik, akkor meg az ember az orvosra, vagy önmagára haragszik.

Itt (ha jól emlékszem) 6-os válaszoló. Ahol szakmai hiba okozott egy életen át tartó állapotot. Én meg koraszültem és sokáig tartott eldofadni és nem magamat hibáztatni. Pedig tudtam hogy nem tettem semmit ami előidézhette volna, de sokáig vádoltam magam amiért a testem nem végezte rendesen a dolgát. Hogy a saját szervezetem fordult ellenünk... de hogy a babára haragudjak? Sose volt ilyen.

Letezik, sajnos.

Elmeselem az esetemet. Tobb vetelesem volt mire sikerult egyet kihordanom. A terhessegem alom volt, vegig jol viseltem, de 36 hetnel mondta az orvos, hogy programmcsaszar lesz. Nekem az agyam, a testem abszolut nem akarta befogadni, elfogadni ezt a tenyt. Majdnem 4hetre ra volt a programm csaszarom, amibe majdnem belehaltam(nem reszletezem) Tele voltam duhvel nem ereztem konkretan hogy a gyerekre vagyok duhos de valahol legmelyen igen is ra voltam duhos. Ellattam, gondoskodtam rola de 2-3 honap kellet elteljen hogy igazan az anyja tudjak lenni. Viszont a mai napig rosszul vagyok zuhanyzas kozben mikor megerzem a sebhelyemet a hasamon, gorcsbe randul a gyomrom. Valamilyen szinten lelkibetege tett ez az egesz ami velunk tortent es az sem segit hogy Hashimotoval es pajzsmirigy alulmukodesel diagnosztizaltak 1 evvel a szules utan

En csak azt tudom mondani hogy en megeltem a duhomet, nem tagadtam amit erzek es atelek. Ket beszelgetes egy szakemberrel segitett hogy lezarjam magamban az egeszet. Csak ez az egesz maradt meg, hogy nem szeretek a sebhelyemhez erni. A ferjem azt mondta hogy probaljuk meg plasztikai mutettel eltuntetni es hatha akkor teljesen le tudom zarni ezt az egeszet magamban. Ugyhogy most ez a tervunk.

Barki is olvassa ezt az ne higyje, hogy egyedul van. Letezik ilyen csak tabu tema es aki ebben el anyakent az nem mondja ki mert fel atol hogy elitelik. Ami semmikep sem degitseg egy ilyen helyzetben. Itelkezzni a legkonnyebb, a ferjem szokta mondogatni