Nem adtok hálapénzt és tényleg nem is várják már el?

Ja igen, erre nem tudok nem reagálni:

"remélhetőleg tudja mikor mit kell tennie mert már tudja mi várható, és akkor majd gyozkodhetek egy ugyeletest szülés alatt, mert az meg nem ismer"

Ez így mi?:D Elnézést, de szerintem egy szülész pontosan tudja, hogy mi várható. Nem egy majmot raknak oda, hanem nőgyógyászokat basszus.

És miről kellene győzködni? Meg tud vizsgáléni, el tudja olvasni a leleteid, ki is tud kérdezni.

Ha annyira akut a helyzet, akkor meg kb. 3 releváns kérdést kell feltenni és az első az életmentés. Pl. ha valaki bejön egy lepényleválással és dől belőle a vér, akkor annyit kérdezek, hogy hány hetes, van-e gyógyszerérzékenysége meg betegsége, és tolom a műtőbe. Pont le se kakálom, hogy a 24. héten milyen lett a 120. perces cukra...

5 vagyok,

Nem kell bunkonak lenni 10es. Nem fog kipottyanni... :( másból sem hiszem, hogy valaha is kipottyant volna.

7es, igazából mindkettőt úgy szültem, hogy az orvosom alapból benn volt aznap és dolgozott. Ez teljesen véletlenül alakult így, de nem kellett beugrasztanom, szerencsére éppen ott volt és szólt neki a szülésznő, hogy szül egy kismamaja (én) és akkor nálam is ő volt az orvos, de amúgy a szomszéd szuloszobaban lévő asszonynál is meg gondolom másoknál is akik aznap szültek. Lehet amúgy, ha nem délelőtt szülők meg és beugrasztom éjjel a saját családja mellől, akkor elfogad pénzt, kitudja... Így nem fogadott el.

A kilences válaszadó számomra is kimerítő választ adott.

Márciusban szültem, nem is akartam fogadni dokit, szülésznőt senkit.

Nem várta el senki, nem adtam pénzt. A csecsemős nővéreknek meg a szülészeten lévő személyzetnek adtam 1-1doboz Raffaellot, annak nagyon örültek.

Én szülésznőt szerettem volna "fogadni", de a dokim felvilágosított, hogy ez most semmilyen formában nem fog menni. Nem aggódom, mert azt mondják nagyon kedves, rendes mindenki, de azért jó lenne ismerős arcot látni a kórházban, engem megnyugtatna. Illetve jól esett volna, ha van valaki, akivel tudunk konzultálni szülés előtt és aki azt mondja, hogy na akkor MOST induljunk el a kórházba. Persze nyilván így is bejutunk, csak kevésbé áll fenn a lehetőség, hogy túl korán, vagy túl későn indulunk el. Én ebben érzek nagy űrt, de majd lesz ami lesz. :)

Egyébként első babásként azt mondom le a kalappal a támogató rendszer előtt. Szóval én semmiben nem érzek hiányt, iszonyatos jó védőhálót érzek magam körül a védőnő/nőgyógyász/háziorvos kombóval, de pont ezzel a támogatással érzem hatalmasnak az űrt, hogy pont akkor lesz elengedve a kezem/kezünk a férjemmel, amikor valószínű a legnagyobb támogatásra lenne szükségünk.

Na mindegy, lehet csak én tolom túl, aztán sétagalopp lesz lélekben az egész. :D

Pénzezni biztosan nem fogok. Nekem ez mindig is kellemetlen érzetet keltett és örülök, hogy kivezették, avagy igyekeznek kivezetni ezt a rendszerből.

Az én szakmámban is létezik a jelenség, itt is utálom. Egy őszinte köszönöm, vagy max egy doboz finom csoki jól tud esni, így én is ezzel fogok készülni. A rafaello pl. tök jó ötlet, köszi! :)

11-es. Mikor a második gyerekemet szültem, senki nem lapozgatta a milliónyi összegyűlt leletemet. Tőlem sem kérdeztek semmit, mert megvizsgáltak és már eltűnt a méhszáj addigra. Azonnal mentem a szülőágyra és már szültem is. Pedig lehet, higy3van amire rá kellene kérdezni.

Nekem volt két vetélésem, egyik terhességem sem volt problémamentes. A másodiknál a cukrom is határérték alatt volt, de éppenhogy. Jártam diabetológiára is. Senki nem kérdezte, a baba cukrával sem foglalkozott senki (pedig úgy tudom, azt ellenőrzik, ha az anyának nem jó a cukra). Most van egy kóros rákszűrésem. Nem tudom van-e jelentősége (gondolom igen), de például sosem kérdezték eddig, hogy "amúgy rákszűrése milyen lett" Miómám is van, amit kb az első uh-on néztek, azóta is elsikkadt a téma. Nem tudom ez fontos-e vagy szülés szempontjából jelentéktelen. Mondjam? Ne mondjam? Nekem mint laikusnak honnan kéne tudnom, hogy mit mondjak, mert fontos és mi a felesleges beleokoskodás?

Ráadásul akárki akármit mond, egy szülésnél fontos a bizalom az orvos felé. Az életemet és a gyermekem életét helyezem a kezébe, nekem fontos hogy ne először lássam, bízzak benne.

És akkor még nem beszéltünk olyasmiről, hogy ma már a nők nagy része szeretne beleszólni a saját szülésébe olyan szinten, hogy például milyen pózban szeretne vajúdni, szülni. Szeretne oxitocint, fájdalomcsillapítást, beöntést stb. Ezt egy fogadott orvossal jobban meg lehet beszélni.