A második terhesség és szülés is lehet olyan csodálatos, mint az első?

A második terhességet már nem tudja úgy kiélvezni az ember szerintem. Az első babavárás általában szép "romantikus", a kismamának még van ideje magára, minden pillanatában tud befelé figyelni, tud saját magára elég időt szánni, nyugalomban tud felkészülni a baba érkezésére, a párja, a családja (jó esetben) a tenyerén hordozza, ő a figyelem központja...

De amikor már van egy nagyobb gyerek, mindegy, milyen korú, akkor ő rengeteg időt, energiát, figyelmet leköt. Az apukának, és a családtagoknak is megoszlik már a figyelmük, stb. Egyszerűen akkora változás egy gyerek jelenléte egy családban, hogy onnantól már semmi nem lesz ugyanolyan, a terhesség sem!!!

Nekem is csodálatos volt az első terhességem (persze voltak rosszullétek, kellemetlenségek, bonyodalmak, magánéleti válsághelyzet is), de összességében csodás élmény. Alig vártam, hogy újra átélhessem. De a második terhesség már nem volt olyan, Persze a baba a pocakban ugyanolyan fantasztikus érzés volt, de az egész már nem volt olyan mély, és intim, mint az első. MÁsodjára igazából csak egy 3 éves kislány várandós anyukája voltam, nem pedig "A" kismama. És tényleg sokkal gyorsabbnak tűnt a 2. terhesség, mint az első...

8,29 vagyok, érdekes amit az utánam válaszoló írt (talán 10,10?), mert nálam abszolút nem így van. Én pont az első terhességet nem tudtam romantikusan felfogni, mert majdnem végig dolgoztam (36.hétig), felújítottunk, elgyászoltam egy szerettemet, abszolút nem tudtam babadolgok vásárlásával foglalkozni, alig tudtam a babára is gondolni.

Most a másodiknál szépen nyugodtan tudok készülni, hogy megszülessen (már nincs sok hátra), nyugodtan tudtam babaruhákat venni és mosni és vasalni, tudok magamra figyelni, pedig van egy másfél évesem is. Az ismerőseim rokonaim nem csak a másfél évesemmel foglalkoznak, hanem ugyanúgy várják a kistesót is, ugyanúgy foglalkoznak velem is.

Sokkal többet tudok pihenni, mint az elsővel, amikor egész nap dolgoztam.

Persze mindenki másképp éli meg, de nekem ezerszer jobb a második terhességem, mint az első volt, érzelmileg és testileg is.

A szülés még előttem van, de én nagyon remélem, hogy nem lesz ugyanolyan, mint az első!

Viszont a terhesség szempontjából igaza van az előttem szólóknak. Már senki nem néz rád úgy, mint az elsőnél, nem vagy az a "csodalény", aki a családba hozza az első gyereket (unokát, dédunokát sok esetben). Csak egy anyuka, aki már adott valamit, és most újra ad. Ha érted, hogy mire gondolok. A különlegesség, a "csoda" érzete nem jön el másodjára.

Csoda a gyermek a pocakodban, de már apuka sem mered rád tágra nyílt szemekkel, amikor először rúg.

Nem olyan bensőséges a helyzet, mint elsőre. Idő hiányában (mert a másik gyerek egész napos elfoglaltság), és azért sem, mert minden érzés, minden mozzanat ismerős lesz. Persze édes érzés most is, de az újdonság varázsa hiányzik.

Meg jönnek a kétségek, hogy vajon úgy fogom-e szeretni, mint az elsőt, + a bűntudat, hogy a gyerkőc, aki eddig az EGYETLEN volt, most kap egy testvért, akire ugyanúgy figyelni kell, vajon hogy fogja az első gyerek ezt átvészelni? Nem okozol-e neki csalódást, nem zavarodik-e bele az új helyzetbe?

Kemény dolgok ezek.

A tesóval érdemben foglalkozni csak esténként tudok, amikor már a nagyot letettem. Akkor érek rá pocakot simizni, figyelgetni, ahogy rúg,...

Viszont tényleg magabiztosabb az ember, tudja, hogy mire kell számítani. Ez jó. :) Nincs az "elsőszülős para".

Tapasztalt anyukaként már vásárlásnál sem futsz bele hülyeségekbe, ez is jó.

Nekünk az első gyereknél az első pár hét tiszta idegben telt el, és utána is rengeteget aggódtunk. Ezt miért csinálja, így kell-e lennie, mit csináljunk, ha..., eszik-e rendesen, ennyit kell-e aludnia, fáj a hasa, adjunk-e inni, mikor kezdjük a hozzátáplálást és mivel,... Sorolhatnám. Ezeket már mind tudja az ember, nem görcsöl rá. Jobb így.

Kismamának lenni másodjára is csodálatos, de nem összehasonlítható az elsővel. Vannak negatív és pozitív oldalai is a másodiknak, de semmiképpen nem olyan már, mint elsőre. Talán nem is baj. Én élvezem, bár fárasztóbb.

Most már csak a szülésemen aggódok hogy legyen rövidebb, simább, mint az első!

11:47-es vagyok.

Én is szinte végig dolgoztam, mégis azt mondom, hogy több időm volt magamra, a pocakomra. Most egész nap futok a közel 2 évesem után, + a háztartás, a párom,... Nem marad annyi időm álmodozni, csodálkozni,...

Úgy látszik, ez is valakinél így van, másnál meg nem. :)