A szülés kevésbé fájt és pozitív élmény maradt. Érez így valaki?

2x szültem, mind a 2x indított volt, 4 és 3 óra alatt megvoltak. A 2. Nagyon jó élmény maradt. Ott volt fogadott szülésznőm, akinek hála jó élmény lett. Az első egészen addig volt jó élmény, amíg meg nem tapasztaltam, hogy lehetett volna jobb is, de összességében azért az is jó volt.

Ami legjobban segített, hogy mondott egy légzés technikát, amit tudtam is tartani, (míg az elsőnél annyit mondtak, lélegezzek egyenletesen, ami nem ment, addig a 2.nál beszív, bent tart, lassan ki, és ez sokat segített)

A fájdalom erős volt, de 2 fájás közt rá lehet készülni a következőre. Kimerítő is, én nem tudom hogy bírtam volna, ha nem lettek volna ilyen gyorsak.

Viszont amint kibújt, megszűnt minden fájdalom. (Aztán jött a gatseb gyógyulása, ami nekem a 2.nál szintén jobb volt, mert nem vágtak. Repedtem, de csak 3 öltés lett, kisebb, mintha vágtak volna.)

Ha terveznénk 3.babát, ezek alapján zokszó nélkül bevállalnám. (Más miatt nem merem)

Kitartást, ne olvasgass rémtörténeteket! Ki lehet bírni. 🙂

Ugyan már,mindenki túlélte.Rossz,fájdalmas,el is húzódhat órákig,de el is felejted mikor meghallod felsírni a kisbabát és a kezedbe nyomják. :D

Utána azért is,mert kb 4 órával később akármennyit vajúdtál felkeltenek,hogy menj etesd meg.Onnan utána szintén 3-4 óránként hozzák/mész etetni.

Nem marad annyi energiád,hogy azon gondolkodj hú de fájt.

És végül is császáros is lehetsz.Bár császárral is megszenvedi mindenki.Felülni kín-szenvedés,tüsszentésbe majd bele halsz,fordulni napokig alig tudsz anélkül,hogy kiesne a szemed a fájdalomtól,és járni vagy talpra állni is sokszor könnycseppet csal a szemedbe.

Persze ez sem huzamosabb idő,de napokig a friss heg biztosan nagyon megszivat.

Volt mindkettőm.Ha lehet inkább a császárt passzoltam volna el.

A gátvágás annyire nem fáj.(ott lent,igen.ott vágnak szét,hogy kiférjen a baba)

De tényleg,nem éri meg ráparázni.Nem olyan vészes.Fáj,de túl leszel rajta.

Nem adnak epidurálist a kórházban ahol szülni fogsz?

Nekem a fájdalomcsillapító az egyetlen reményem arra, hogy túléljem a szülést.

Nálunk azt rebesgetik h normálisan állnak az EDA-hoz és tényleg kap, aki kéri.

Kérdezz utána nálatok, hogy kérhetsz-e. Én még a magánkórházon is elgondolkodtam, pont a fájdalomcsillapító miatt.

Anélkül nem tudom hogyan lehet túlélni.

Én leírom őszintén: fáj,nagyon fáj! De! Túléljük! És hidd el,akkor nem is az fog járni az eszedbe,hogy veled mi történik,hanem hogy végre a kezedbe rakják a csodádat! :) Arra kell gondolni,hogy már nem sok van ott már vége lesz ki fog jönni vagy kiveszik és csak az öröm lesz! :)

Én 20 órát kínlódtam,brutál volt,de alig várom hogy átéljem mégegyszer! :)

Ne félj,ne idegeskedj minden okés lesz! :)

Ja,és persze vannak szerencsések is akiknek pár óra alatt kint van! Az is lehet,hogy te ilyen mákos leszel! :))

Másfél hete szültem, friss még az élmény. A terhességem elején nagyon féltem a szülèstől, úgy voltam vele inkább fizetek magán kórházban csak legyen császár. Aztán szépen átèrtèkelődött bennem minden, elkezdtem magamban tudatosítani, hogy az én babám, meg tudom szülni, nincs olyan hogy nem lehet kibírni. Mire elérkezett az idő már nem féltem a szülèstől. Igen, fájt a vajúdás, de sokkal rosszabbra számítottam. Közben próbáltam a lègzèsre figyelni és sétáltam, csípőkörzèst csináltam. Délelőtt 10 körül kezdtek durvulni a fájások, 1 órára olyan szinten fájtak, hogy azt gondoltam magamban ezt én nem fogom több órán keresztül kibirni, főleg ha még erősödnek... Végül d.u 2kor megszületett a kisfiam. Fájt a kitolás is (jobban mint amire számítottam - főleg az a része, amikor egymás után 5 tolófájást el kellett szuszogni), de a szülésznő tartotta bennem a lelket, hogy majd meglátom, nemsokára semmi nem fog már fájni. És igaza lett. Amint megszületett a babám elmúltak a görcsök, egyszerűen hihetetlen érzés. Úgy éreztem 5 perc múlva újra tudnám csinálni az egészet.

Annyira gyorsan történt minden, hogy nem volt idő semmilyen fájdalomcsillapítóra. Gyakorlatilag 5 óra alatt tágultam 1 cm-ről 10-re, senki nem számított rá, hogy ilyen gyorsan fog menni. Utólag a szülésznő és az orvos is azt mondta ez azért volt lehetséges, mert nem féltem, engedtem a fájdalomnak és a természetnek, hogy tegye a dolgát. Csodálatos emlèk, hidd el és ne félj! :)

2 hónapja szültem. Én is féltem, de olyan kórházat választottam, ahol számomra megfelelő körülmények vannak (pl.lehetséges kádban vajúdni), így ez megnyugtatott, sőt, már nagyon kíváncsi voltam rá. Amúgyis tök jó terhességem volt, nem akartam elrontani azzal, hogy stresszelek valamin, amit úgysem tudok befolyásolni.

Tényleg úgy van, ahogy a többiek is írták: aznap már csak sodródsz az eseményekkel, elveszíted az időérzékedet.

Én pl.azon is izgultam, hogy honnan fogom tudni, ha elkezdődik. De felesleges volt az aggodalmam, mert elfolyt a magzatvíz, így egyértelmű volt. 🙈

Utána már alig vártam, hogy kezdődjenek azok a "híres fájások". Nekem kifejezetten kellemes csalódás volt, mert teljesen ugyanolyan volt, mint a mensi görcseim (amiket nagyon rosszul viselek, gyógyszer nélkül képtelen lennék végezni olyankor a napi teendőimet, de szülés közben ugye nincs más dolgom, mint elsóhajtani őket, és várni a szünetet, amikor lehet pihenni). Szóval ez a része meglepő módon jól ment.

Amire viszont nem voltam felkészülve, az a vizsgálat..az nekem borzasztóan fájt, ordítottam közben. Aztán sajnos 5 óra vajúdás után sürgősségi császárom lett, amire szintén nem voltam felkészülve, és nagyon rosszul érintett. Fájt a katéter felhelyezése, az infúzió bekötése, és végigremegtem a műtétet. Úgyhogy ez a része még rosszabb volt, mint amire készültem. Minden császárostól azt hallottam, hogy csak utána fáj, de nekem az előkészítés is borzasztó volt, és maga a műtét is rossz élmény. Az utána lévő fájdalomra már számítottam, így az nem is viselt meg annyira - legalábbis lelkileg. 3 napig a sírás környékezett, és nagyon kivoltam, csak túl akartam élni és elfelejteni az egészet. A negyedik napra viszont valahogy "átkapcsolt" az agyam, és már a következő babát terveztem. 😂

Állítólag ha vízben születik a baba nem fáj annyira.

Amúgy ha fáj is miután megszületett már nem is fogsz rá gondolni elvégre kaptál valakit aki minden bizonnyal nagyon cuki :)