Mi a véleményed az egészségügyileg nem indokolt programozott császárról?

#20 de amúgy igazad van. Minek kell egyáltalán bárki orrára kötni ilyen személyes dolgokat?

Én magákórházban fogok szülni, de senkinek nem fogom reklámozni, mert kizárólag rám és a férjemre tartozik, hogy mennyi pénzt szánunk a szülésre és mit szeretnénk.

A szülők fogják tudni majd a végén, azt is csak azért, mert mégiscsak a szüleink és azért tudhatnak róla, hol és hogyan fog születni az unokájuk, de nekik sem fogjuk mondani túl korán (nem hiszem hogy annyira beleszólnának, de ez most a mi dolgunk, ez csak ránk tartozik).

Ha később bárki kérdezné, annyit mondunk, hogy melyik városban szültem.

Pontosan ugyanez lenne, ha császárért fizetnék. Senkinek semmi köze hozzá, hogy miért és mennyiért. Aki meg elújságolja fűnek fának, annak úgy kell.

(Különben én soha de soha nem hallottam még olyat, hogy valakit lenéztek volna az miatt, mert életmentő császárral szült, de a másik meg választotta a császárt... de lehet h csak én nem élek ilyen primitív közegben)

#22 azért mérlegelni is kell, hogy melyik jobb a babának: ha egy traumatikus élményen átment anyuka, depresszióval küzdve, tele fájdalmas élménnyel negatívan viszonyul a babájához, vagy az ha császárral születik, de a mamája kiegyensúlyozott és boldog, hogy nem kellett a borzalmakat átélnie?

Szerintem mindenki el tudja saját magáról dönteni, hogy képes-e úgy megszülni egy gyereket, hogy ne maradjon utána trauma, ami megkeseríti a lelkivilágát. Aki nem érzi magában ezt az erőt és határozottságot, jobban jár, ha nyugodt körülmények között kiemelik a babát. Millió császáros baba van, akinek semmi de semmi baja nem lett az ég világon (szülés közben viszont bőven lehetnek komplikációk, amik miatt lesérülhet egy életre a gyerek).

Értem én, hogy a baba az első és áldozzuk fel az ép eszünket is, testünket életünket csakhogy ne érje kellemetlenség a csecsemőt... ja nem mégsem értek vele egyet.

(ui: én nem császárral fogok szülni, de fájdalomcsillapítást fogok kérni, mert nem ment el a maradék józan eszem -ismerve magamat, persze van olyan aki nevetve kitol egy babát).

#22 ne vidd a gyerekedet se orvoshoz, ne szólj bele a természet rendjébe! Sőt te is otthon szüld meg, hiszen úgy természetes, hogy nem állnak körbe szakképzett emberek.

Ugye ez valami vicc volt?

Engem nem érdekel ki hogyan szül. Szerintem nem önzőség, mint ahogyan valaki írta. Ha valaki fél valamitől (fájdalom, oxigén hiány a babánál...) az már bőven elég indok a műtétre. Én legalábbis senkinek sem kívánnám, hogy a vajúdás időszakában is ilyen dolgok legyenek a gondolatában.

#26 lehet h számodra csodálatos és abszolút kibírható fájdalom volt, amit úgy éltél meg, hogy ezzel az egésszel együtt az igazi az élmény.

Mások pedig olyan poklot élnek át, hogy meg vannak győződve róla, hogy meg fognaj halni. Halálfélelemmel és eszméletvesztésekkel járó fájdalmak közepette traumatizálódnak egy életre.

Van aki fájdalomcsillapító nélkül tömeti a fogát, mert szerinte az nem nagy cucc. Váljon egézsségére.

Ha neked nem fájt annyira, hogy úgy érezted belebolondulsz és ezt nem fogod túlélni se fizikailag se pszichésen, akkor örülj neki, de nem kellene kétségbe vonni azt, hogy számos embernek a szülés maga a pokol.