Van arra lehetőség, hogy teljesen egyedül szüljek?

Van. A szent imre korházbaz szülj, ott tuti nem néz rád senki, még sürgős esetben sem.

Felvettek az osztályra, de még nagyon pici volt a tágulás, ezért a férjemet hazaküldték (a covidhelyzet miatt nem lehetett benn), engem meg a vajúdóba, tök egyedül. Pár óra múlva észleltem, hogy már a magzatvíz szivárog, az ügyeletes orvos ezt észre sem vette a vizsgálaton, én hívtam fel rá a figyelmét, mire megnézte papírral, hogy tényleg az. Ezután burkot repesztett, hogy haladjunk, erősödjenek a fájások. (szerintem ez teljesen oké volt, hiszen már nagyon ki voltam fáradva, én is haladni akartam) Innentől kicsit már elvesztettem a fonalat, visszamentem a vajúdóba a repesztett burkommal, és persze még jobban fájt, és a kutya nem nézett rám, éjszaka volt, szerintem pont egy másik szülést vezettek le, a folyosón sem volt egy lélek sem, már könyörögtem hogy valaki jöjjön be. Egy arra járó szülésznő meghallotta, megvizsgált, 4 cm-es tágulás, mehettünk a szülőszobára, a férjemnek azonnal szóltam, hálistennek közel lakunk, beért, a szülőszobára már bejöhetett. Ez volt kb hajnali 4-kor. Innentől legalább ő ott volt támaszomként, aki fogta a kezem, vagy simogatta a derekamat. A szülésznő csak hébe-hóba nézett be, a CTG-t lesegetni, de egyéb segítséget nem nagyon kaptam.

Én már tolófájásokat kezdtem érezni, amit jeleztem is a szülésznőnek, de nem mondta hogy jól érzem, vagy mit csináljak, és igazából ott sem volt, csak néha benézett. Nagyon úgy éreztem, hogy magunkra vagyunk hagyva, és mivel első szülés volt, azt sem tudtam, hogy hol tartok a folyamatban, nagyon kellett volna néhány biztató szó.