Hogy zajlott a szülésetek? Olyan volt, amire számítottál?

Én rosszabbra számítottam. Persze nagyon fájt, de a menstruációs görcsöket rosszabbul viselem. Éjszaka kezdődött 10 perces fájásokkal, közben aludni is tudtam csak a görcsök mindig felébresztettek. Reggelre elmúlt, viszont véreztem, ezért bementünk a kórházba, onnan meg már nem engedtek haza mert 3 ujjnyira tágultam. Déltől este 7-8 óráig tök jól elvoltam, az utolsó 2 óra volt csak rossz. Egyetlen, amit negatívumként éltem meg, az a végén az oxitocin infúzió, de azt is csak azért mert nem bírom elviselni ha bennem van a tű.

Hát a fájdalom leírhatatlan és elképzelhetetlen. De tudtam, hogy rettenetesen fog fájni, úgyhogy nem ért meglepetésként. Arra viszont szerintem érdemes felkészülni, hogy nem biztos, hogy minden zökkenőmentesen fog menni. Én nagyon pozitív voltam, úgy képzeltem el, hogy majd jönnek a fájások, bemegyünk a férjemmel a kórházba, befektetnek, zuhanyozok, sétálgatok, a férjem masszírozza a derekamat, sétálgat velem stb., aztán egyszer csak jönnek a tolófájások és találkozunk a babánkkal. Hát ehhez képest elfolyt a magzatvíz, de nagyon nehezen akartak beindulni a fájások. Egy éjszakát a kórházban töltöttem a férjem nélkül, egy percet sem aludtam, aztán másnap délután oxitocin, végig feküdnöm kellett, szegény férjem meg csak ült mellettem és fogta a kezemet. És nagyobb volt a babám, mint amire bárki számított, így nehezen akart kijönni. De én nem a fizikai részére nem voltam felkészülve, hanem a lelki részére- az egyedül töltött éjszakára, hogy nem mozoghattam a szülés közben, hogy a férjem egy ideig otthon aggódott, aztán mire bejöhetett, én már csak feküdhettem és ő nézte, ahogy szenvedek, de nem tudott aktívan segíteni, legfeljebb bíztatni...Pedig nem volt tramumatikus szülésem, csak mégsem volt az az idilli, gyönyörű élmény, amilyen szerettem volna, hogy legyen. Talán azt tudom tanácsolni, hogy első szülésnél érdemes felkészülni arra, hogy hosszabb és nehezebb lehet, mint amit alapvetően elképzel az ember. De végül (szerintem) úgysem az fog számítani, hogy milyen volt a szülés, hanem az, hogy lett egy csodálatos kisbabád, aki onnantól kezdve sokkal szebbé teszi a mindennapokat.

12 latod milyen karos a sok propaganda amit mostanában nyomatnak? idilli szules. Hat persze. Hidd el, ha sétálgathatsz sincs benne semmi idilli. És bizony sajnos benne van a pakliban, hogy nem egy napra, de akar hetekre korhazba kényszerül az ember. Kar Csipkerózsika almokat kergetni. Szerintem a legjobb ha az ember nem ábrándozik erről, hanem elhatározza, hogy sodródik az árral és abból hozza ki a legtöbbet amit a gép dob. Ez az elképzeltem, hogy en majd kádban, meg szerető ferjem karjaiban ábránd ha nem jön össze, hatalmas kopp.