Akik átestek már császármetszésen hogy élték meg? Tényleg nem hat az érzéstelenítő? Nagyon félek!

#5 vagyok, nen értem miért kell így nekemtámadni.

Tényleg volt aranyóra a férjemnek, csak nekem nem.

És igen, képzeld 24 óra ébrenlét és 18 óra vajúdás után tudtam aludni. De aki nem tudott, annak meg adtak nyugtatót.

Már látom, hogy hiba volt második személyben fogalmazni, de a hitetlenkedést tényleg nem értem.

Ne haragudj 5-ös, az alvást csak azért kérdeztem, mert nekem pl annyira kényelmetlen volt, fájt a hátam mindenem, plusza homokzsák rajtam, hogy 1 percet nem tudtam aludni.

(Az aranyórat nem én kérdeztem, az nekünk is volt, igaz csak 10 percig)

13

Nem támadásként írtam,csak tapasztalatot. Kicsit erzékeny vagy. :)

Nekem csodás élmény maradt. Az elsőnél még minden új volt, az nagyon fájt, de a második, mintha nem is ugyanaz lett volna. Szinte semmi fájdalmam nem volt, nem kellett fájdalomcsillapító.

Amint kivették a kisfiam, rendbe tették, apa megkapta és együtt vártak rám az örzőben ahol 4 órát tölthettünk el hárman. Mikor szobába kerültem többször hozták a picit szopizni.

Amire figyelj, igyál sokat műtét után, ne emeld a fejed. Es minden fájdalom ellenére, mikor már felállhatsz, menni, menni, menni. Ha elhagyod magad sokkal nehezebben regenerálódsz. Az első felkelés nem egy leányálom, de pl nekem a második műtétnél az sem okozott különösebb nehézséget.

Ez NAGGGGYON RITKA! Ne aggódj ilyenen!

Engem úgy lebénított, hogy a megadott időintervallum legutolsó percében kezdett elmúlni... Már aggódtam :)

Nyugi. Nem lesz semmi gond. Ilyeneket ne is olvass össze! Komolyan mondom, ne paráztasd magad, tudatosan azt mondogasd, hogy rendben lesz minden!!

Bárhogyan is nézzük, a császár egy műtét. Nem is szabad úgy gondolni rá, hogy az majd szép élmény lesz.

Nekem nemrég volt császárom és igen, nagyon steril volt ekörül minden, de alapvetően szerencsésnek érzem magam, mert a kórház ahol szültem, mindenki kedves volt és ha volt tejed ha nem, erőltették, hogy a mozdulatlan fekvésedkor is próbáljon enni a baba.

A kórházad körül lenne érdemes körbe kérdezned, helyi embereket, ismerősöket, Facebook csoportokat (nálunk van helyi szülészeti osztályos csoport), hogy milyen nálatok a szülészet, az ott dolgozók habitusa, a rendszer. Azzal előrébb kerülsz.

A császárról, ami engem ért:

Az érzéstelenítés nem fájt. Utána addig böködtek a lábamon, hasamon, amíg azt nem mondtam “nem érzem”, utána kezdték meg a műtétet. A babát nekem megmutatták, de nem rakták rám, mert komplikációs volt a szülés megindulás, először rendbe kellett rakni a fiam. Viszont ahogy összevarrtak és át toltak a szobába ahol az éjszakát töltöttem, szinte azonnal hozták hozzánk a fiúnkat és együtt lehettünk.

Műtét után körülbelül 2-3 órára kezdett el minden érzéstelenítő kimenni a testemből. Fájt a seb, de jobban zavart, hogy képtelen voltam egyhelyben feküdni és folytooooon járt a lábam a tehetetlenség miatt.. Kértem fájdalomcsillapítót, kaptam.

Nálunk 6 óra múlva volt lábra állítás, kellemetlen volt de nem volt vészes. Kibírtam. Utána következő napokban a háton fekvésből felülés volt a legnehezebb, de ha megtanulod a karjaidra helyezni a súlyodat és lábizomból felállni, akkor nem lesz gond. :)

Nekem 8.napon volt varratszedésem, alig éreztem valamit belőle.