Hogy tud némely nő csendben, szépen szülni? (Nem ordít, nem torzul el az arca, nem vérvörös a feje)

Hidd el, a férjed nem az arcoddal lesz elfoglalva, hanem hogy véletlenül se lássa a dolgokat vagy hogy gondolatban se érezze magán azt amit te veled csinálnak épp (férjem legnagyobb traumája például a gátmetszés hangja volt).

Aztán lehet hogy ő végig izgatott lesz, drukkolni fog, részt vesz az egészben.

Az a legfőbb szabály, hogy apuka a fejednél álljon melletted, ne a lábaidnál, így nem érheti sokk a látvány miatt.

Akkor ne engedd be a férjed és ennyi, azért ne legyen ott, hogy te feszélyezve érezd magadat miatta. Anyukám 3 gyereket szült és egyszer sem engedte be apukámat mert azt mondta, hogy őt így nem fogja látni az biztos. Ki fogja bírni a férjed, hogy 3 napig ben láthatja a babát, lesz még utána 70 éve nezegetni. Ha ragaszkodsz hozzá, hogy ott legyen akkor pedig kérd meg, hogy ha durvul a helyzet akkor menjen ki / forduljon el / fogja be a fülét, de szerintem nem kell oda apuka ha ilyen érzédeket vált ki a nőből.

Nekem ott volt a férjem és soha egy szóval sem mondta, hogy “gáz” voltam, hanem azt mondta, hogy én vagyok a legnagyobb hős és hálás nekem azért amit véghezvittem. A szülőszoba nem divatbemutató, nem az a hel ahol finom hölgynek szokás lenni.

Kettes! A toló fájásoknál már nem kéne hatnia a fájdalom csillapítónak hogy érezd mikor kell nyomni.

Őszintén szólva én egy hangot nem adtam ki ha jól emlékszem de csak azért mert nem volt energiám még kiabálni is, közben belül majd felrobbantam és szinte magamon kívül voltam.

Milyen házasság az, ahol a férjed miatt kell szoronganod, hogy lát, miközben szenvedsz annak érdekében, hogy világra hozd a közös gyermeketeket?

Ilyen kapcsolatba nem is vállalnék gyereket.

Nagyon furcsa a gondolkodásod a szülésről. Eleve ez nem egy előadás lesz, ahol színészeket megszégyenítően kell szerepelned, és nem is a Facebook vagy az Instagram, ahol elferdített valóságot nyújthatsz a környezetednek.

Ha a kapcsolatotok egyébként annyira pilléren táncol, hogy a szülés lenne az utolsó csepp a pohárban és utána tönkre menne, akkor az azt jelenti, hogy már régebben sem volt erős alapokra helyezve.

A környezetemben egy férfi sem hagyta ott a feleségét a szülés után, pedig mindenhol apás szülés volt. Sőt, büszkék voltak rájuk, főleg azért, mert ők is látták, hogy milyen hatalmas erővel "küzdötték" végig a szülést és közösen köszönthették a gyermeküket a világban.

Nekem a férjem személy szerint azt mondta, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy mi fog ott bent a szülés közben történni, pontosan tisztában van azzal, hogy zajlik a valóságban egy szülés és mivel jár vagy járhat, legyen szó bármiről, viszont azzal, hogy világra hozom a szerelmünk gyümölcsét én már nem csak a szerelme és örök társa leszek, hanem a gyermekének édesanyja, aki világra hozta az utódját. Egy szó mint száz, az én férjem úgy véli, hogy csak méginkább csodálni fog utána, nem pedig lenézni.

Te vagy az a kérdező amikor megkérdezte mit gondolunk az apás szülésről, és mikor valaki azt mondta, hogy az apának joga van bent lenni, ha bent szeretne lenni nem feltétlen jó a tiltás, akkor elküldtél minket a jó édesanyánkba? :)

Hogy lehet ilyen felfogásod, hogy a szülés megy rá a kapcsolatra?

Tudnál egy kicsit normálisabb világnézetre váltani, és nem a férjed ellen beszélni?