Hogy tud némely nő csendben, szépen szülni? (Nem ordít, nem torzul el az arca, nem vérvörös a feje)

A fájdalomcsillapító injekció, amit sokan igényelnek. Talán amiatt nem szenvednek annyira.

Egész őszinte leszek, ugyan én nem voltam ennyire durva talán (aztán ki tudja), de ha te azon agyalsz, hogyan legyél urinő és hogyan disztingválj szülés közben akkor kis szerencsével majd szépen elakad a folyamat a fejedben lévő gátaktól és háromszor annyit fogsz szenvedni a végén. Ki a fenét érdekel ha ordítok, nem ismer ott senki hiába hallatszik ki, kit érdekel ha az embernek vörös a feje és torz, hidd el, hogy az orvos és a szülésznő már mindent látott és a facebookos profilképedet sem a szülőágyon lövik. Egy szó mint száz, ki kell ereszteni azt ami jön és el kell engedni egy kicsit a külvilágot, hogy minden gát eltűnjön az ember fejében és a test tudjon teljes erőbedobással dolgozni.

Nem tud. Ez ennyi. Hogy miket vetít utána róla, az teljesen más kérdés.

A fájdalomérzet is tökre szubjektív lehet. Az is, hogy mennyire fáj, meg az is, hogy ezt valaki mennyire tűri jól. (Kb. mint az extrém csípős paprikák szerintem.) Pár napja valaki írta, hogy gyakorlatilag nem vette észre, hogy vajúdik, azt hitte, hascsikarás. De gondolom, azért ez igen ritka.

Te most viccelsz. A szülés nem a férjedről szól. Nehogy már neki akarj megfelelni. Egyébként üvölteni tényleg nem kell, mert azt az energiát a kitolásra kell használni. Háromszor szültem üvöltés nélkül. De hogy az arc nem torzul el.. Sportolás közben is torzul, ha erőlködsz, ebben miért ne torzulna? Ez nem szégyen.

Ha ilyen véleménnyel vagy szerencsétlenről, minek kellett a gyerek? Úgyis elváltok, akár bent van a szülésnél, akár nem...

Én nem gondolom, hogy szégyellni kéne, hogy megszülöd a közös gyermeketeket fájdalmak közepette. Nem jól állsz az egészhez.