Covid alatt császármetszés, gyermekágy. Ki hogyan vészelte át, hogy nincs látogatás(segítség)?

Programcsászár volt, idén júniusban. A cuccomat leraktam az öltözőben, miután megműtöttek és bevittek a kórterembe, megkérdezték, melyik az, és behozták nekem (egy gurulós bőröndöm meg egy kisebb oldaltáskám volt).

A kislányomat odatolták kicsit, amíg nem kelhettem fel, de aztán el is vitték. Délután 1-kor volt a császár, este fél 8 körül kellett felkelnem, de aznap még nem kaptam meg, másnap reggel 5-től volt velem.

Mi 3 napot voltunk bent. Kedden császároztak, pénteken jöhettünk haza. Igazából én személy szerint örültem, hogy nem lehetett látogatni, mert anno a fiammal (4,5 éve, akkor is császár) egy perc nyugtom sem volt, ha ő hagyott pihenni, akkor a rokonok nem, folyamat ott volt valaki. A férjem és a már említett nagyfiam persze nagyon hiányzott.

Az utolsó kérdésre nem nagyon tudok mit mondani, nem volt komplikáció, és nekem a mozgás is relatíve jól ment mindkét alkalommal. Most júniusban volt egy szobatársam, aki láthatóan nehezebben kelt fel az elején, de ő is meg tudta oldani, és második nap már neki is jól ment. Én olyan kirívó esetet nem láttam, hogy valaki annyira rosszul lenne vagy rosszul viselné, hogy ne tudna felkelni az ágyból. Ettől még persze biztos van rá példa.

Nálam indított szülés volt, de császár lett a vége. A cuccaim a vajúdóban voltak (nem tudom mashol van e ilyen kis szoba, a szülőszobák mellett egy 4 ágyas pici szoba, itt kell a konkrét vajúdás elött lenni, vagy akinek már folydogál a vize, meg ilyenek, itt figyelik meg), átmentem a szülőszobába reggel, délben császár. Este fel kellett volna kelnem, de ahogy feláltam, borzasztóan sípolt a fülem, szédültem, már sötétedett el a világ, gyorsan vissza is fektettek, nem.birtam felkelni..:/ nem.problémázott rajta a nővérke, azt mondta, akkor majd hajnalban jön, s megpróbáljuk újra. A babámat hozták 3 óránként szopizni, de utoljára esre 11kor, s reggel kaptam megközelebb, amikor már felkeltem, s átpakoltam a gyerekágyas szobába, addig a csecseműsökkel volt. Nekem a növérkék kérdezték melyik az én cuccom, s hozták utánam. Onnantól kezdve, 4 napot voltunk még bennt, 0-24 velem volt a picim, muszaj volt ellátni, a fürdés kínlódós volt, nehezen ment. A felkelés rossz volt, a lekfekvés könnyebb, én csak vetődtem egyet, és már vízszintesbe is kerültem :D szoptatni sehogy nem volt kényelmes, csak egy háttámlás székben tudtam, nekem az érzéstelenítő miatt nagyon fájt a hátam és a fejem, elég robotos mozgásom lett 2 hétig, csak a székben tudtam rendesen tartani, fekve sem bírtam megmaradni az oldalamon, úgy hogy támasszam is magam hogy tudjon rendesen szopizni. Szóval nekem nagyon rossz volt a felépülés, itt egyrészt örültem, hogy nincs látogatás, beszélgetni nem volt kedvem, meg erőm sem, annyira fájt a fejem.. szegény szobatársamnak is bólogattam néha, ő nagyon beszélgetős lett volna..

De a szülésnél amugy gyors tesztet követően bejöhetett a férjem, együtt töltöttük hármasban az aranyórát (ami csak max 20 perc volt), aztán olyan gyorsan toltak el engem, vitték el a babám, hogy elköszönni nem tudtam tőle. És be is jöhetett értem, de kaptam egy kis tolikocsit is a cuccaimnak, nem kellett cipekednem. (De ez sajnos korház függő nagyon, meg kell kérdezni, hogy ott hogy működik most a dolog)

De amúgy én már szülés elött bepaloltam 1 hónappal, megfigyelés alatt tartottak, akkor még csak a terhes osztályon, ott borzasztó szar volt egyedül, senki nem jöhetett hozzám, csomagot a kapuban szinte csak átdobtuk egymásnak a férjemmel (én szennyest adtam le, ő hozta a tiszta ruhát, kaját) 3-4 biztonságis állt ott, hogy nehogy érintkezzünk... De volt olyan hogy egy nővérkét kellett leküldenem, vagy egy tolószéket használtam kiskocsinak a nehéz cuccok miatt. Szóval én abban az 1 hónapban tuti depis lettem, senkinek nem kívánom azt az érzést.. pihenés címszóval kellett bentlennem, az hol pihenés, hogy hajnalban keltenek, nst, dokit várni, megint nst, gyorsan zabáld be az ebédet mert visszakell vinni a tálakat, szívhang, gyogyszerezés, vérnyomas mérés... Szal lópikula pihenés nem volt... De az megint más téma.

Elég hosszú lett bocsi, próbáltam mindenre választ adni, ha nem sikerült kérdezz még nyugodtan, nálam minden volt :D

1-es vagyok. Az ilyesmik kórházanként máshogy mennek.

Nekem az egyik kórházban már eleve a szobába kellett cuccolnom, ott letusolni, onnan menni a szülőszobába már átöltözve.

A másik kórházban a szülőszobán kellett a táskát egy zárható szekrénybe lerakni, onnan már csak egy kisebb pakkot vehettem ki, átöltözni sterilbe.

Van, ahol őrzőbe rakják az embert, van, ahol van külön császáros szoba, van, ahol rögtön kitolnak az "ömlesztett" szobába.

Van, ahol szinte rögtön megkapod a gyereket, és van, ahol az első éjszakát még a csecsemősöknél tölti.

De még az is más persze, hogy a folyosó végén van a mosdó vagy szobánként 3-6 ágyra jut. Hogy van-e zárható szekrény vagy légkondi. Hogy távirányítós-e az ágyad vagy örülhetsz ha egy sámliról egy tigrisbukfenccel feljutsz rá és hasizom híján a köntösöd övét kötheted oda a támlához, ha fel akarsz ülni. És ez mind budapesti állami, amiket mondok, ugyanazért a tb-ért.

Hogy lesz-e kötéscsere, homokzsák, fásli, mikor rakják be és szedik ki a katétert... és még lehet sorolni. Nekem pl. az egyik kóházba magamnak kellett vinni fájdalomcsillapítót, a másikba azt kaptam, de ott meg a vérhigítót kértek bevinni. És persze, hogy adnak-e bármi kincstárit, neked betétet, hálóinget, gyereknek egyen kisruhát, vagy pont vinni kell, vagy a szoptatási tanácsadó mindennapos vagy csak 2-4 naponta jár-e arra és te pont kimaradsz...

Faggasd ki az orvosod. Illetve nézd meg a kórház honlapján, tartanak-e most online szülésfelkészítő tanfolyamot, ahol pont ezeket a helyi sajátosságokat szokták elmondani.

Összességében meg tényleg kevesen szokták annyira rosszul megélni a császárt, hogy felkelni sem tudnak. Általában akkor van ilyen, ha komolyabb komplikáció volt műtét közben, és mondjuk több vért vesztett az illető. De remélhetőleg nem te leszel az, aki így jár. És hát ha ott a baba, akkor úgysem fogsz ráérni magaddal foglalkozni :)