Miért okoz sokmindenkinek traumát a császármetszés?

Nem olvastam, csak az első pár választ igy bocsi ha mást ismétlek.

Az első és legfontosabb dolog, hogy más traumáját sosem szabad elvitatni. Mert ami egyikünknek vállrántás az a másiknak komoly lelki seb lehet.

Az én esetem kicsit más, de talán kellően érzékletes.

31 hetesen belengette a dokim, hogy idő előtt meg kell majd császároznia. Fel sem fogtam igazán, csak a "császár" részét. Addig a pillanatig nem is aggódtam hogy fogok szülni, de akkor valahogy elöntött egy érzés, hogy na ezt vajon, hogy fogom feldolgozni, hogy meg sem próbálhatom a természetes szülést. Korábban beszéltek erről az érzésről a szülés felkészítőn is, de akkor még nem értettem.

Aztán egy váratlan fordulat miatt 34 hetesen ki kellett kapni a babát. Na és ekkor rájöttem, hogy az én leendő traumámat felülírta egy másik. Még pedig a koraszülés, hogy mit tehettem volna még? Hogy miért hagyott cserben a testem? Nekem miért nem sikerült 40 hétig terhesnek lenni?

Ez mind mind egy gyászfolyamat. Nem csak az lehet gyász ha meghal valaki. Az elvesztett lehetőségek is elindítanak egy gyászfolyamtot. Legyen ez az hogy nekem kimaradt a nagy pocak és a boldogság mikor megszületik, mert semmi keresni valója nem volt még a világon. Ehelyett ott álltam egy inkubator mellett.

És az is lehet trauma ha valaki a műtőasztalon köt ki, miközben egyáltalán nem oda készült.

Külső szemmel nem érti az ember, de komoly nyomot hagyhatnak. Amit akár évek alatt sem sikerülhet feldolgozni.

És ha valaki ezt elvitatja vagy kineveti az a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki.

Semmi baj a császárral, az is szülés, megvan a szépsége, fájdalmai is. Én csak azt nem értem, hogy miért kell leszólni a hüvelyi úton szülő nőket. Nekem igenis csodás volt és könnyen ment, és nagyon hálás vagyok, hogy átélhettem. Én a császártól féltem, és nagyon nagy ajándéknak tartom a sorstól, hogy hüvelyi úton szülhettem. Engem megviselt volna a csm, de nyilván beleegyeztem volna, ha baj van..

Miért kell itt tartani? Megkérdőjelezni egymás szülésélményét meg tragédiáit??? Nagyon gáz, amit néhányan csináltok...

"Soha nem tudtam elhinni azt a maszlagot, amit a hüvelyi szülésröl nyomnak az arcunkba, hogy milyen gyönyörű dolog, na persze, kitolni egy...."

Ez sértő. Van, akinek gyönyörű..

Amúgy csak lazán kapcsolódik ide, de annak ellenére, hogy ma itthon sajnos nem választható meg szabadon a szülés módja mégis sokkal több a csm és jobban félnek a magyar nők a szüléstől,mint nyugaton. Ez is érdekes, hogy miért lehet. Lehet, hogy túl sok a beavatkozás, oxi, nem megfelelő a szüléskísérés, ezért lesz kudarc a hüvelyi szülés? orvos munkatársaim totál hülyének néztek hogy nem pcs-m lesz.

Egy barátnőm évekig pszichológushoz járt, hogy feldolgozza, hogy nem tágult, szüléselakadása volt. Sikerült megfejteni, hol volt s baj, csodás vbac-ja lett. Én megértem azokat a nőket, akiknek kudarc a császár, nem kell bántani őket! És minden tiszteletem azoké, akik traumás első szülés után a pcs helyett a vaginális mellett döntenek.

Mondom, a császárral sincs baj,de elég sok nő szeretne hüvelyi szülést.

Hát valahol röhej hogy Magyarországon az abortusz az legális a választott császár meg nem.

Egyszer a nő teste, élete / masszor le van tojva a nő teste és élete.