Miért van az, hogy a nők nem kérnek érzéstelenítést szülésnél, hanem inkább szenvednek? Ha fáj valamijük, és akkor sem vesznek be fájdalomcsillapítót, ha belepusztulnak. Ez miért van?

Amellett, hogy igazuk van a korábbiaknak abban, hogy mindannyian mások vagyunk, van különbség fájdalom és fájdalom között is. Migrénes vagyok, amint érzem, hogy kezdődik a dolog, egyből szaladok a fájdalomcsillapítómért, mert különben egyszerűen képtelen vagyok funkcionálni. A menstruációm korábban sosem fájt (a szülés óta még nem jött meg, azt nem tudom, milyen lesz), csak nyomott kedvem volt tőle, most erre mégis mit szedjek be? A fogam meg ha fáj, arra sosem a tabletta a megoldás, hanem a fogorvos :) Szóval nem minden fájdalommal kezd az ember valamit (lásd: izomláz, az szerintem még egész kellemes érzés is, pedig fáj is). A szüléshez én eleve úgy álltam hozzá, hogy háborítatlan, természetes szülést akartam. Amikor elmondták, hogy miből áll az EDA, mert a kórházban, ahol szültem, kötelező volt az aneszteziológussal beszélgetni a szülés előtt, hát én majdnem ott megszültem a sokktól. A kéjgáz állítólag csak addig hat, amíg éppen lélegzed, a vénás fájdalomcsillapítás meg vagy hat, vagy nem, és az meg bekerülhet a baba véráramába is, és ott okozhat galibát, az meg azért para. Egyébként az EDA nehezít a szülésen, mármint nem értek hozzá, hogy pontosan miért, de állítólag az EDA miatt sokszor kell extra, külsőleges oxitocint adni, hogy igenis legyenek fájások, mert a szülés során ez egy kívánatos dolog alapvetően, de a külső oxi az sokkal de sokkal fájdalmasabb elvileg, mint ami természetesen termelődik a testedben, és ettől meg még rosszabb lesz a végeredmény. Én őszintén úgy gondolom, hogy amíg mindenki egészséges, nincs orvosi indoka, addig felesleges egy természetes folyamatba belebabrálni, mert több kárt és bonyodalmat okoz, mint hasznot. De ez én vagyok. Nekem alapból amúgy elég nagy a fájdalomküszöböm, és bár a szülés meglehetősen fájt, egyáltalán fel sem merült bennem, hogy ezt bármivel is csillapítani akarom. A szülés során a fájdalom a barátunk, mondotta ezt a szülésfelkészítőn a dúla- nyilván mindenkire rá van bízva, meg a saját érzései alapján döntsön, de nekem tényleg segített, hogy a vajúdás alatt a fájdalmat tudtam figyelni, arra tudtam koncentrálni. Segített a figyelmem fókuszálni, és belekerülni egyfajta ellazult, módosult tudatállapotba, ami elősegíti a test természetes endofrinjainak működését- amik, mint tudjuk, fájdalomcsillapító hatással bírnak úgy egyébként is, de nem akadályozzák a szülés folyamatát semmilyen formában sem. Nekem mondjuk könnyű szülésem volt, nyilván ha én is 35 órán keresztül aktívan szenvedek, akkor valószínűleg most mást mondanék, de én ott és akkor, abban a helyzetben egyáltalán nem éreztem, hogy szükségem lenne, vagy hogy egyáltalán vágynék bármiféle fájdalomcsillapításra. Főleg, hogy ott lebegett a szemem előtt a tudat, hogy ennek most célja van, és hogy hamarosan vége is lesz. Ezt egy migrénről nem mondhatod el, így azt nyilván próbálom úgy száműzni az életemből, ahogy lehet.

A szülés részről még nem tudok nyilatkozni, de fejfájára és menstruációs fájdalomra én is csak nagyon-nagyon extrém esetben veszek be gyógyszert. Egyrészt az összes fájdalomcsillapító hosszú távon májkárosodást okoz, úgyhogy érdemes életünk során minél kevesebbet bevenni belőle, másrészt ha hozzászokik a szervezeted pont akkor nem fog már hatni, amikor igazán kellene. (Húgomnak erősebbek a menstruációs fájdalmai, 25 éves korára már alig van olyan gyógyszer ami hatna neki rá, mert az összeset végigjátszotta. 4-5 hónapig hat neki, utána váltania kell. Én meg ha már komolyan szenvedek és elaludni se tudok a fájdalomtól, akkor veszek be egy sima algopyrint és fél órán belül megszűnik minden bajom)

Nem kértem,meg akartam élni a szülést. Amúgy kádban vajúdtam, ami alternatív fájdalomcsillapítás. Én nem éltem meg szenvedésnek. Pár óra alatt megszültem. Ebből, ami nagyobb koncentrációt igényelt az az utolsó ujjnyi tágulás volt. Előtte kb, mint a menzesz görcs. A kitolás meg eufória volt. Alig vártam, hogy találkozzunk.

26 ezt en sem ertem. De latod. Vannak nők, akik itt is meg akarjak ezt élni. Mondjuk, aki ezt szeretne, azt hagyni kell. Aki meg nem, azt nem.