Fogadott orvos kontra ügyeletes doki. Ha igen miért, ha nem miért nem?

Szia! Én sajna olyan kórházban szülök, ahol jobb, ha van orvosod.

Én egy nagyon lelkiismeretes dokihoz járok, és megnyugtat, hogy ott lesz velem, nem idegen és maximális bizalmam van benne. De ha tudnám, hogy ebben a kórházban normálisak az orvosok és rendesen foglalkoznak mindenkivel, akkor biztosan nem fogadtam volna, ellettem volna az ügyeletessel is...de sajna itt ha nincs orvosod...véged. Szülésznőt nem fogadtam, mert az már egyrészt nem fért volna bele a keretbe, másrészt a szülésznőket nagyon dicsérték, ők normálisak. Hol fogsz szülni?

37 hkm

Fogadott dokival szültem, és mázlim volt, mert nagyon kedves szülésznőt fogtam ki. Nem vagyunk eleresztve, de legközelebb is valahogy össze fogom szedni rá a pénzt, a következők miatt: ha csak a rutin UH-kra megyek, nem veszik észre, hogy baj van, de nem gondolok bele, mi is történhetett volna. Hetekig bent voltam a kórházban, úgyhogy elég sokat tapasztaltam, pl. a szülésznők, nővérek, sőt, az orvosok is egészen másképp viselkednek azzal, akinek van dokija, mint a gazdátlan betegekkel. Fertőzést kaptam, amint szóltam, hogy nem vagyok jól, jött az orvosom. Legközelebb szülésznőt is fogadok (most nem volt rá idő), de volt ott néhány olyan, hogy nem jártam volna jól velük... Aztán, egyik barátnőmmel együtt még ketten szültek, az ügyeletes szülésznő futkosott közöttük, és az összes gyerek másnap ugyanazzal a fertőzéssel került a csecsemőintenzívre.. (persze nem biztos, hogy ő hordta körbe, de azért megfordul az ember fejében...) stb...

Összegzésképpen: ha minden rendben van, és nem különösképpen érzékeny az ember arra, hogyan szólnak hozzá, teljesen oké az ügyeletes. Én azért nem kozckáztatok...

Nekem azt mondta a barátnőm (nem mellesleg csecsemőorvos pont azon az osztályon), hogy egy bizonyos főorvost kérjek meg. Mert ha baj van, ő döntésképes orvos, nem kérdez meg senkit, hogy lehet e császár, varrhat e ezzel a cérnával, altatás legyen vagy gerincérzéstelenítés stb.

És felfogadtam ezt az orvost (hozzáteszem 4szer jártam nála terhesgondozáson, az egész gondozás volt 2 éve 20 ezer forint- mert ő csak a kötelező vizsgálatokat végzi, hallottam olyat is, aki már a gondozásért százezreket ott hagy)És mikor császár lett mert oxigénhiányos állapotba került a baba, valóban úgy zajlott a dolog,hogy mondta császár és tíz perc múlva műtőben voltam.

És behívott dokit szombat éjjel tízkor, hogy gerincérzéstelenítés legyen. Bent a műtőben mondta a dokinak, hogy mit csinált mert egy csörgésre felvette a mobilt és mondta doki már aludt, de hozzá van szokva hogyha jönni kell hát jönni kell.

Ja és hálából szoktak neki 20-30 ezret adni. Mi is ennyit adtunk.

Úgyhogy én mindenképp fogadnék orvost, mert nem volt anyagilag megterhelő, tudtam mire számítsak. De mindenképp egy döntésképes vezető főorvost kérnék meg újra, nem akárkit- bármennyire is szimpatikus doki.

attól függ milyen a kórház ahová szülni mész

és lesz e bent valaki a szülésnél veled (férjed,barátnőd stb.)

ha a kórház nem rossz szinvonalú és valaki van bent veled akkor én nem fogadnék orvost

ha valamiben hiányod van, segítség kell akkor az a személy aki bemegy veled ő tud egyből szaladni

az meg hülyeség,hogy az ügyeletes doki szarni fog a fejedre, és csak a fogadott orvos a jó orvos,

az ügyeletes sem nem fogja kockáztatni az állását stb..,hogy műhiba per legyen a vége

Nekem fogadott orvosom volt, mert úgy voltam vele, hogy inkább fizetek, de ne turkáljon bennem minden alkalommal más. Drága volt, de legközelebb is hozzá mennék.

Szülésznőt nem fogadtam, de szerencsére egy nagyon kedveset fogtam ki.

Fogadott orvosom van, volt és lesz is.

Hozzáteszem, hogy a szülésem alatt amíg az ügyeletes volt bent, teljesen normális volt, amikor 11 hetesen vérzéssel bementem a dokim műtött, az ügyeletes vizsgált és ő is nagyon rendes volt. Szülésznők dettó.

Mégis fogadott orvos mellett döntöttem és nem is bántam meg.

Azért, mert

- a dokimat felhívhatom, ha bajom van és nem kell 2 mondatért beülni az sztk rendelésre.

- amikor magánrendelésre megyek, ott van ideje rám, mindent nyugodtan megbeszélhetek vele.

- nem drága a rendelése és a szülés nála.

- kiváló szakember és jó apa, ismerem a gyerekeit.

- megbízom benne.

- nem vizsgál feleslegesen (valaki említette a havi túrkálást), mivel szerintem nem tesz jót, de ha panaszom volt akkor megnézett.

- tudja a leleteimet, emlékszik rám.

- nem volt rest körbehívni a gyerekem miatt az összes szakembert (neonatológus, gyereksebész, stb.), hogy tájékoztasson a gyerekem helyzetéről, amit egyébként az újszülött osztályon lévő gyerekorvosnak lett volna a feladata, de lesz@rta a fejem.

+1

A barátnőm 6.lombikra lett babás. Nincs saját orvosa. Évek óta így jár a programra is, most viszont ha gondja van (8 hetes), pl. barnázás, akkor a meddőségibe nem tud bemenni, mert az 170 km-re van, itthon viszont nincs megbízható orvosa, maradt az sztk doki, aki viszont nincs képben az ő egyedi állapotáról.

Én is lombikos vagyok, 6 évet dolgoztunk a dokival együtt a lányomért, lelkiismeretesen végigcsináltuk vele együtt az egészet, amíg eljutottunk a lombikig. Ha ő nincs, én a várandósságom alatt legalább 3x haltam volna meg szívrohamban, amikor "baj" volt (vérzés, görcs, stb). :-)

Ja, jut eszembe, ha ő nincs észnél, az sztk-s inszemes doki miatt már nem lenne bal oldali petefészkem. Meg gondolom a lányom sem lenne. Innen is köszönöm neki ismételten.

Hát ezért nyerő nálam a saját orvos.

Szülésznőn csak most gondolkodom, lehet, hogy legközelebb jobb lenne fogadni, többet tudna foglalkozni velem (mellettem 3an szültek akkor). Csak doki és szülésznő együtt szerintem felesleges, de majd a tesónál kigondolom.

Nekem volt fogadott mindkettő! Igaz a szülésznővel egyszer találkoztam előtte mikor megkértem, a dokihz magánrendelésre jártam külön rendelőbe.

Szülésre bejött mindkettő, mindkettő dolgozott aznap! Délben bementünk a kórházba!

Doki megvizsgált mondta 2 ujjnyira kitágultam ebből ma baba lesz!

Borotválás beöntés, kaptam kórházi hálóinget, szülőágyra felfeküdtem férjem mellettem, bekötötték az oxitocint, és hagytak magunkra a

párommal. Ez volt 2-kor. 3-kor bejöttek megnézni hogy vagyok, mennyire tágultam, majd elmentek. Nekem valahogy a gyomromba

fele sugárzott a fájdalom, sugárban hánytam, párom szólt a szülésznő jött segített átöltözni mert magam nem tudtam ahogy az infúzió be volt kötve nst rajtam.

De mire átöltöztem megint sugárban hánytam egyet, megint öltözködés!

4 körül jött a doki is megnézett, kérdezte kérek-e fájdalomcsillapítót, kaptam edat. Lassan tágultam, de mindig mindenki elment maradt a

párom. 5 kor megint jöttek megnéztek hogy vagyok, pisilni nem tudtam kaptam katétert!

6 körül már nem hatott az eda, nem is adtak mert ha jönnek a toló fájások éreztem mikor kell nyomni. 7-re teljesen kitàgultam, percenként

jöttek a fájások, doki szülésznő bebe nézett, mondták forduljak hol jobbra hol balra, hátha jönnek a toló fàjások de semmi. 9-kor császár lett mert hiába tágultam ki teljesen, toló fájások nem jöttek csak fát percenként, mondták nyomjak de nem tudtam hová mit nyomjak , ha nyomtam meg sem mozdult a lányom, megcsászároztak.

Szóval óránként, majd félóránként rámnéztek, és a dokinak a császár volt a dolga. Ennyit dolgoztak rajtam:)