Mennyire fáj a császáros szülés utáni első felkelés? Összehasonlítva egy hosszadalmasabb vajúdússal, ahol az ember nem tágul?

Nagyon fáj, nem lehet mihez hasonlítani (bár én nem vajúdtam, így nem tudom, az milyen)

Aztán egyre jobb lesz, minden egyes felkeléssel.

A heg egy vékony fehér csík lesz (egy idő után), az enyém alig látszott (most még piros, de majd halványodik)

3 császáros (legifjabb 6 hónapos)

Nekem összehasonlítási alapom nincs. Császárral szültem 10 hónapja. Az első felkelésnél húzódott a seb, de nem járt különösebb nagy fájdalommal. Én 12 óra után kelhettem volna fel, de az éjszakára esett, így csak reggel került rá a sor. Nem a fájdalom okozott nehézséget nálam, hanem a szédülés és a hányinger.

A többi felkelésnél, sétánál is a seb húzódását éreztem, az varrat szedésig megmaradt.

A seb környéke nálam még sokáig érzéketlen maradt, a sebem egyik oldala már alig látszik, míg a másik oldalon "behurrkásodott", ezt most kezelgetem krémmel. Szépen lassan húzódik vissza.

Kb olyasmi lehet, mint mikor késekkel szúrkálnak. Éles, szúró, gyötrelmesen rossz! Én nem gondoltam volna...rossz, de minden nap kicsivel könnyebb. Mikor adják a méhösszehúzó injekciót attól még rosszabb. Köhögni, nevetni, felülni, tüsszenteni is szörnyű.

vajúdásnál adtak nekem oxitocint is, így elég durva fájásaim voltak, de a császár utáni felkelés sokkal rosszabb. Nem akarlak ijesztgetni, de ámítani sem...

ahogy előttem is írták:ilyenkor jössz rá mire is van a hasizmod.

nagyon sz@r érzés, teljes hosszában érzed a vágást. Az a legrosszabb az egészben, hogy mindenki hasizomból ül fel, így ösztönösen mindíg így ülnél fel, csak amikor már benned van a lendület, akkor veszed észre, hogy ez így nagyon nem lesz jó. A szemem majd kiugrott a fájdalomtól az első napokban. Azonnal elviselhetőbbé válik, amint megszokod, hogy az ágyon előbb oldalra fordulsz, utána leteszed a lábad a földre és csak utána nyomod fel magad ülésbe. Legalábbis én így csináltam.

A vajúdással nem lehet összehasonlítani, nem is tudom, honnan támadt ilyen buta hasonlatod! én egy éjszakát vajúdtam, nem tágultam, dehát az olyan ,mint egy menzis fájdalom, a felülés meg olyan, mintha egy vágás volna a hasadon. Nagyon tud szúrni. Enenk ellenére a többi császárt is bevállalnám:) Sokkal könnyebb, mintha hetekig nem tudnál ülni a fenekeden egy gátvarrás után.

Én azt is megértem, amit az utolsó válaszadó írt. Hallottam már olyat, akinek nem fájt császár után a seb, mint ahogy olyat is, aki nem érzett fájást a vajúdás alatt sem.

Én egyikbe sem estem bele és bizony 100x vajúdnék inkább, mint hogy mégegy császárom legyen. nagyon jól bírom a fájdalmat, de akkor is.

Ja, 17:26

voltam,

Az császár utáni első felkelésnél én azt hittem, hogy nem élem túl. Zuhanyozni kellett elmennem a nővér kíséretében, és iszonyat fájt a hasam. Szédülés, fejfájás nem volt. Varratszedésig nagyon fájt még minden felkelés, aztán szép lassan helyrejött minden.

Tavaly volt egy műtétem, ahol felvágták a hasamat, ugyanúgy mint a császárnál. Az első felkeléstől rettegtem, és kellemes csalódás ért. Sokkal könnyebben felültem, felálltam, és könnyebb volt a mozgás is. Pedig a közérzetem rosszabb volt, belázasodtam és a vérnyomásom is a béka segge alatt volt, így csak tusolni kelhettem fel, mert 2 napig infúzióztak szinte egyfolytában.

Én indig azt mondtam magamnak, hogy fel a fejjel, más is túlélte, én sem fogok belehalni. És lám, én is túléltem.