Anyukàk, lelkileg mennyire viselt meg benneteket a szülés?

Nekem a felépülést volt a legnehezebb. KB 8 hétig. És a férjem, anyósom reakciója a szülés után. A férjem kB leszrta hogy 2 hete szültem, osszebeszélték az anyjával hogy így nem is csoda hogy fáj még a sebem hiszem semmit se csinálok csak fekszem, meg kell erőltetni magamat.

Hát emiattjol össze is vesztünk, mert ott álltam friss anyaként, és még a fejemre se szamithattam.

Hozzateszem, az első 4 hétben se nagyon aludtam amikor a pici igen nappal, mert ezer a tenni való és a férjem smemit sem csinált. Én pedig hiába mondtam neki... Ha mégis lefwkudtem aludni, a gyerek felkelt ha nem is rögtön de fel órára rá , és hat minek neki az apja, aki ébren van, én keltem k ihozzá. Nyilván amikor szopott azt nem tudja helyettem... De egyszer nem mondta hogy menjél pihenj kicsit elvagyok a gyerekkel.

Hónapokig reszkettem a fázástól, mert ki voltam merülve.

Igen az.

Próbál változtatni, meg nem is. 🤷🏻‍♀️

Az a baj én hiába mondom neki,. Rám nem hallgat semmiben. Csak ha más mondogatja neki akkor ér észhez kB midnenben. De mit panaszkodnak állandóan másnak, nem az ő dolguk.

Ez ennél sokkal bonyolultabb. Boldog vagyok mellette, de ugyanakkor van egy borzasztó makacs személyisége, plusz még mindig inkább hallgat az anyjára 🤷🏻‍♀️ de ezekkel harcolok, mert szeretem, és ennyiért nem fogom őt elhagyni.

Utóbb mindig rajon, hogy hibázott. Egyszer remélem már nem csak utóbb jön rá.