Én így voltam és hálát adtam, hogy vegül egyiknél sem került sor rá.
2020. ápr. 22. 16:24
Hasznos számodra ez a válasz?
2/15 anonim válasza:
Én rettegtem a császártól. Soha nem műtöttek. Nem akartam, hogy felvágjanak és aztán napokig lábadozzak. A gerincenembe szúrt tű gondolatától még a gyomrom is görcsbe volt. Nagyon szerettem volna megélni a természetes szülés csodáját.
Végül sürgősségi császár lett. Lelkileg jobban megviselt mint testileg. Nagyon nehezen fogadtam el.
2020. ápr. 22. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
3/15 anonim válasza:
Orvosként minden műtéttől parázok. A császártól is. Eleve, ha nem program császár( indokolt) ott szembesülsz a szülőszobán, hogy valami nem stimmel, ezért császár kell, már ez is rémisztő lehet. A gerincérzéstelenítés kellemetlen, a fájdalomcsillapítás pedig iszonyat szubjektív dolog. Én nem akarok se katétert se hasi vágást. Persze ez már a ló túloldala, mert van létjogisultsága a császárnak és sajnos abba is bele lehet betegedni, ha túlzottan kizárod azt a lehetőséget és mégis megtörténik.
2020. ápr. 22. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
4/15 anonim válasza:
Én sem szerettem volna, de úgy alakult, hogy muszáj volt. A magam részéről nekem pozitív meglepetés volt... persze, az első 1-2 napon rossz volt felkelni, tisztálkodni, pláne amíg még a katéter is bennem volt. De 3. nap már jobb volt, onnantól pedig rohamosan javult. Mire 1 hét után kiszedték a varratokat, már simán felültem hasból, nem fájt, nem volt semmi bajom. Maga a tény, hogy felvágták a hasamat, viselt meg a legkevésbé. Az előtte lévő elhúzódó vajúdás (indított szülés után), a nulla tágulás, a sohanemleszvége érzés, a kisfiam leesett szívhangja, ezek mind sokkal rosszabb emlékek a császárnál. Persze mindenki másképp éli meg.
2020. ápr. 22. 16:47
Hasznos számodra ez a válasz?
5/15 anonim válasza:
Volt még 22 éves koromban köldöksérv-műtétem, amiből iszonyat lassan épültem fel, pedig lássuk be, közel sem olyan komoly műtét, mint egy császár... emiatt szurkolok magamnak nagyon, hogy a második (is) hüvelyi úton jöhessen a világra, mert őt is és a nagytesót is el kell látnom, akármennyire nagy segítség a férjem.
2020. ápr. 22. 17:09
Hasznos számodra ez a válasz?
6/15 anonim válasza:
Rettegtem vagy sem: a magzatvíz 24 órája elfolyt, baba szívverése esett. Cselekedni kellett. Leszrtam hogy félek vagy sem. Akkor és ott csak arra gondoltam hogy a babám egészségesen világra bújjon.
2020. ápr. 22. 17:26
Hasznos számodra ez a válasz?
7/15 anonim válasza:
Én így voltam. És a gyönyörűen eltervezett apás szülésem sürgősségi császár lett..
Azt hittem, szívrohamot kapok, mikor megtudtam. Már vajúdtam 11 órája..
Ráadásul rosszul reagáltam a spinális érzéstelenítésre, majdnem megfulladtam az őrzőben. Már le voltam kékülve... A testemnek sem tetszett, a lelkemnek sem... Valószínűleg összefügg a dolog.
De megmentették a gyerekünk életét! 3x volt a nyakán a zsinór, a ctg jelzett... Minden fájásnál esett a szívhangja. Én meg nem tágultam ki. Semmit. (csak a víz folyt el otthon)
Úgyhogy ezzel nyugtattam magam. Hogy mindennek volt oka, ami történt. Ha kitágulok, megfullad, mire megszületik!
2020. ápr. 22. 19:21
Hasznos számodra ez a válasz?
8/15 A kérdező kommentje:
#6 Persze, de a kérdésem nem erre irányult. Nekem is császár lett az indított szülésemből, és más okból már nem is szülhetek természetes úton ezután; de engem sem érdekel(t) különösebben, csak az, hogy minden rendben legyen... Viszont vannak olyanok, akik úgy vannak vele, már terhesség alatt is, hogy 'Jaj, csak nehogy császár legyen!'; van, aki retteg már a gondolatától is. Első sorban az Ő véleményükre lennék kíváncsi, hogy miért.
2020. ápr. 22. 19:30
9/15 anonim válasza:
Én is rettegek tőle. Nyilván nem kockáztatná a gyerek vagy a saját életemet, de amíg lehet választani addig soha. Egy gyerekkori mandulaműtéten kívül soha semmilyen műtétem nem volt, magától a gondolattól is irtózom, hogy felvágnak és matatnak bennem (ezen kívül is bőven eleget matatnak). A gerincbe szúrt érzéstelenítéstől is a hideg ráz. A felépülési folyamatról meg inkább ne is beszéljünk. Szülés után megfürödtem, átöltöztem és átsétáltam a szülőszobáról a gyerekágyra. Beszélgettem keveset a családommal és utána minden gond nélkül el tudtam látni a fiamat. Császár után 6 órát fel se kelhetnék, míg a baba a csecsemősöknél rám várna, na ez a legnagyobb bajom mind közül. És ki tudja a megőrzés után hogy lennék sikerülne e érte menni.
2020. ápr. 22. 19:57
Hasznos számodra ez a válasz?
10/15 anonim válasza:
9 Én 24 óra múlva kelhettem csak fel és addig 3szor kaptam meg a fiam.😢
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: