A császármetszésről érdekel minden?

Nekem nem fájt a gerincbe szuri, de mondjuk a fájdalomküszöböm amúgy is magas. Nem éreztem hogy vágnak. Már másnap reggel fel kellett kelni zuhanyozni mihamarabb fel kell gyógyulni hogy a babát ellássam. Pár nap mire fel lehet tudni jajgatás nélkül kelni de a seb viszonylag gyorsan gyógyul így egy hét múlva már nem volt gondom vele. Nekem befolyásolta a szoptatást, meg minden egyéb is, de ez nem törvényszerű. Ha van még kérdésed írj nyugodtan! :)

Én vagyok az élő példa rá, hogy szülés és szülés közt mekkora különbség van. Az első császárom : a gerincbe szuri kicsit olyan érzés volt, mintha megcsikiztek volna, kérdeztem is, hogy ez ennyi??? Közben semmit nem éreztem. Katéter kellemetlen volt. Az első felkelés kellemetlen, de nem mondanám fájdalmasnak, baromi könnyű fel gyógyulás, tényleg nagyon könnyen vettem az egészet. Második császár : fájdalmas volt a gerincbe kapott szuri, az első felkelés kegyetlen, alig bírtam felkelni amikor elvittek tusolni. Ott meg össze akartam esni. A kórházban töltött napokon kérnem kellett kötelet az ágyamhoz, hogy fel tudjam húzni magam, vergődtem mint disznó a jégen. Nem is értem a mai napig, hogy a fenébe viselt meg ennyire durván a második és az első miért volt ilyen szinten fájdalommentes nekem. Az elsőnél felszívódós varratokat kaptam, a másodikkal volt varratszedés, nekem az is kellemetlen volt. Letépte a kötést az se esett jól.

Szia. Nekem a műtét közben kezdett elmúlni az érzéstelenítés, de fokozatosan szóval nem hirtelen fájdalom volt, jeleztem és elaltattak (babám akkor már megszületett). Az érzéstelenítés nem fájt, egy erős nyomást éreztem a hátamban. Az első felállás szörnyű volt, utána fokozatosan jobb lett, 1 héttel utána már nem volt semmi bajom. Hétfőn éjjel volt műtét, péntek reggel lövellt be a tejem. Kényelmes pózt szoptatáshoz viszont nagyon nehéz volt kitalálnom, sehogy sem volt jó egy hétig kb.

Két gyerekem van.Az elsőt simán,a másodikat császárral szültem.Szerintem nálam senki nem félt jobban a császártol.Viszont azt mondom kellemes csalódás volt. ;)) Szerintem a császár jobb,rettenetesen fáj utána,de még mindig nem annyira mint a természetes szülés.Nekem mikor mondták,hogy császár lesz,megváltás volt az epifurál és egyáltalán nem fájt.Azt hogy vágnak meg kivesuik a gyereket éreztem,de csak annyit hogy matatnak.Furi volt nagyon.A katétert már az epidurál után tették fel,így az sem fájt.Kivenni meg a reggeli zuhanynál vették ki.Szoval az egész nem vészes de vagy 2hétig rohadtul fáj.Se köhögni,se tüsszenteni.Ja és nekem a párom 4 hétig adta a vállamba a szurit trombózis ellen.Az sem olyan kellemes de kibírható.

Ja a szoptatás rész lemaradt. Nálunk teljesen más probléma volt, a baba nem akart szopizni, hiába fejtem, esélytelen volt hogy jobban beinduljon.

Facebook császárvonal csoport. Sokkal többre mész vele. Szakemberekkel, nem csak saját történetekkel. Én inkább nem írom le a történetem, volt már, hogy megkaptam horror ne ijesztgessek mást.

Nekem kettő volt. Az elsőnél elég váratlanul ért, egy fájás nélkül csak kikapták egyéb probléma miatt. A hátbaszúrás olyan volt, mint egy oltás, fájt, de azért nem vészes, rögtön mindenem elzisbbadt, onnantól csak úgy éreztem, mintha egy boxzsák lennék, akit húznak.vonnak. Mindkettőnél nagyon lement a vérnyomásom és hányingerem lett, ez egy mellékhatása az érzéstelenítőnek. Az elsőnél a felkelés nagyon fájdalmas volt, a másodiknál már számítottam rá, ott inkább nagyon szédültem utána, és szoptatások alatti méhösszehúzódások voltak nagyon rosszak az első pár napban. És szurkálnom kellett még sok hétig a vérhígítót, mert az első után mélyvénás trombózist kaptam, ami ritka, de nekem sikerült hajlam nélkül is összeszedni. Szoptatást nem befolyásolta.

A katéter borzalmas volt, szinte a legrosszabb az egészben. A gerinc érzéstelenítés nem fájt, én kaptam előtte bőr alá egy érzéstelenítőt, meg sem éreztem, végig mondta az aneszteziológus, hogy most mit csinál. Szinte azonnal "lebénultam" deréktól lefelé, nem éreztem semmit, a vágást sem. A szülésznő vagy nem tudom ki volt, ő is beszélt hozzám, épp, hogy elkezdték már mondta is, hogy mindjárt kint van a baba, meg is lepődtem, hogy ilyen gyorsan. Az egy kicsit kellemetlen volt, mikor hasba könyökölt az orvos. Műtét után 6 órával már fel kellett kelnem zuhanyozni. Fájt a felkelés, de egyáltalán nem volt olyan borzalmas, mint amikkel az interneten riogattak az emberek, simán kibírható szerintem, és minden egyes felkeléssel egyre könnyebb volt. Minél többet kell mozogni, nem szabad elhagyni magad. A 4. napon mehettünk haza, otthon simán csináltam a házimunkát, rendeztem a babát. Most volt 4 hete a műtét, már olyan, mintha mi sem történt volna. Nekem nincsenek melleim, ugyan azt mondták nem ezen múlik a szoptatás, de szerintem egyáltalán nem volt tejem, ha volt is nagyon kicsi, folyton sírt a baba a kórházban, le sem tudtam rakni. Egyből fel is adtam a szoptatást, otthon már tápszert adtam neki. Ez van. Illetve azt kihagytam, hogy a műtét utáni 3. napon migrénes fejfájásom lett, pedig nem emeltem fel a fejem a 6 órás megfigyelés alatt, na ez borzalmas volt, soha többet nem szeretném átélni, ez volt a legrosszabb része az egész császár dolognak, rosszabb, mint a műtéti heg fájdalma, de szerencsére pár nap alatt elmúlt. A varratszedés sem fájt, szép a heg is, szinte nem is látszik. Mindenki azzal ijesztgetett, hogy császár után soha nem megy le a hasam, ahhoz képest műtét után már nem is látszott, még a szülésznő is megjegyezte, ezzel szemben azokkal, akikkel egy szobában voltam és természetes úton szültek mind úgy néztek ki, mintha még mindig 7-8 hónapos terhesek lennének.