Nektek mi volt az a szülés alatt/után ami meglepetést okozott? Amit senki nem mondott el nektek?

Senki nem mondta hogy császár után remegek majd mint a kocsonya, se azt, hogy 4 nap után mikor elöszőr vehettem kézbe normálisan a lányom és elöször megszoptathattam meg, hogy utána olyan brutális méhösszehúzódást kapok, hogy majdnem össze estem az utcán.

Azt se mondta senki, hogy a szoptatás mocskosul fáj az első időszakban.

Azt se mondta senki mennyire megfogja viselni a szervezetem a sürgőscsászár, hogy utána 2 évig szinte folyamat beteg voltam.

Nem tudtam, hogy a gátmasszázs olajat hogyan kell alkalmazni. Szülés alatt jöttem rá, hogy végig rosszul használtam.

Fogalmam nem volt, hogy tényleg mennyire tud fájni, és arról se hogy a végére teljesen más tudatállapotba kerülök.

A tolófájásokra se készültem, hogy az már teljesen más érzés mint a tágulás, nem is tudtam mire számítsak így észre se vettem mikor kéne nyomni.

Semmit se tudtam a kézzel tágításról, a burokrepesztésről, az oxitocin infúzióról.

Nem tudtam hogy utána jó darabig úgy fogok kinézni, mint akiben benne maradt még egy gyerek.

Hogy kitolásnál szíjjal rögzítik a lábamat a szülőágyhoz, hogy a szoptatás alatt még hetekig méhösszehúzódásaim lesznek, hogy a beöntés a legkellemesebb része a szülésnek, hogy zsákot kapok a hasamra miután rendbetettek, hogy az első felállás milyen rossz érzés, hogy nem kapok normálisan levegőt, hogy nem leszek azonnal szerelmes a babámba, hogy farkas éhes leszek utána , így kaja se volt nálam, hogy a kórházban nem lehet aludni, és így hulla fáradtan fogok hazajönni, hogy kijöhet az aranyerem, stb.

Szóval én rengeteg mindent nem tudtam, pedig én is úgy gondoltam felkészült vagyok.

Aminek viszont kifejezetten örülök, hogy a szobatársam mondta, hogy kérjek hashajtót ha nem adnak maguktól , így az első székelés gond nélkül lezajlott.

Én nem beszélgettem terhes vagy már szült nőkkel, első voltam a családban és a baráti körben is, valószínűleg ezért ért ennyi meglepetés.

Engem is meglepett, hogy mennyire rettenetesen fáj a szoptatás az elején. (2 hétig végigpityeregtem az összeset, majd utána 4 hétig minden első szippantást könnyeztem meg.)

Illetve, ami szerintem hasznos és csak az utolsó napokban tudtam meg, hogy a természetes szülés után nem protokoll a katéter. A férjem rengeteget itatott és sikerült ágytálba pisilnem a szülés után nem sokkal, így megúsztam :)

(Mellesleg nagyon jó a kérdés! Nagyon hasznosakat olvastam!)

Nekem senki sem mondta, hogy a fájásoknál nem fogok levegőt kapni. Konkrétan úgy éreztem, hogy megfulladok.

Azt sem, hogy a babám nyomhat lent úgy dolgokat, hogy egyáltalán nem fogok tudni pisilni, és létezik olyan, hogy csapolják a szülő nő hólyagját vajúdás során.

Végül császár lett, és azt hittem, hogy a gerinc érzéstelenítéssel már nem lesz fájdalom. Ehhez képest élve boncolásnak éltem meg, mert nem hatott rendesen az érzéstelenítés.

Utóbbihoz kapcsolódva: miután kiemelték a babámat, kaptam morfint; de azt senki sem mondta, hogy az meg úgy kiüt, hogy csak a fotókból fogom tudni, hogy aznap a kezemben tartottam a babám.

Azt sem mondta senki, hogy császár után az ágyba visszafekvés sokkal fájdalmasabb, mint a felkelés. (Büszke voltam magamra, hogy milyen könnyen felkeltem már elsőre, aztán nem tudtam visszafeküdni. Amikor meg nagy nehezen sikerült, sírva is fakadtam a fájdalomtól.)

Arról sem tudtam, hogy császár után milyen fájdalmas, ha megtelik a hólyag; és annál csak az a fájdalmasabb, amikor kiürül; napokig a könnyeim folytak minden pisilésnél.

Az is hidegzuhany volt, hogy szoptatásnál mennyire fájdalmasak a méhösszehúzódások.

Pozitív meglepetés volt, hogy bár a felkelés, elindulás jóideig fájdalmas volt, de ha már mentem egy kicsit, akkor egyre jobb lett. Másnap már órákat sétáltam a kislányommal. De ha megpihentem, és újra indulni kellett... az egy darabig rossz volt.

Arra sem számítottam, hogy még tart a gyermekágyi vérzésem, de 6 héttel császár után egyszer csak megjön a mensesem, kizárólagos szoptatás mellett is.

És azt sem tudtam, hogy a császár miatt még fél évig fájdalmas lesz, ha nagyon megtelik a hólyagom, majd kiürül -ez főként reggelente volt probléma.

Egyet viszont mindvégig tudtam, minden nehézség, fájdalom ellenére: hogy megérte, és akár rögtön végigcsinálnám újra mindezt a gyermekemért...

Senki nem mondta, milyen brutális az első vérzés, hogy nem tudok tampont használni többet, hogy annyira összetörök lent, hogyha leültem a vécére, nem tudtam sem kisdolgot, sem nagydolgot csinálni. Hetekig kellett terpeszben görnyednem a wc fölött, míg ez helyre állt. Senki nem mondta, hogy ott lent jegelni kell a dolgokat, mert ödéma keletkezhet, hogy állandóan fájni fog a gátam. Senki nem mondta (és égne az arcom személyesen felvállalni, de itt ugye anonim), hogy utána ha együtt leszek a férjemmel spriccelve élvezek el, mint valami ócska pornószínésznő. ;(

És senki nem mondta, hogy el fogom felejteni teljesen a fájdalmat. Akárhogy próbálok visszaemlékezni, nem megy. A férjem szoktam faggatni mi volt. Jóformán minden kiesett. Nem tudom felidézni a fájdalmat.

Én azt hittem, fájni fog a gátmetszés es a kitolás, de végig csak a kontrakciók fájdalmait éreztem, mást nem.

Az is új volt, senki nem szólt, hogy a szülés után fájni fog a húgycsövem, amikor pisilni ülök le a wc-re. Hónapokig éreztem ilyenkor, hogy kiszakad belőlem, aztán egyszercsak elmúlt.